Torma Fruzsina
12 éves
S míg földet ér
az esti szél,
csillagot repít sötét égen
gyeplőjét nem tartja féken,
s vadul vágtat fekete éjszakán
a fehér Hold is csak bámul tétován.
S közönsége fergeteges pornak,
mit a sok aranylovak tipornak.
Akár égi gyémánt, ragyogja körül ezüst,
körötte párolgóan tejes füst.
S nagy üveggolyó ez, mit mi látunk csudának,
fele sem lenne a Nap egyik lyukának.
Sárga óriás bolygó ez, minden műveltet érdekel
hogy , hogy s mint tesz.
De magányos ő csak épp könnyei nem potyognak,
nem látogatják csak nevezik nagy úrnak.
De hisz ő csak cirógatja karjaival ki közelébe megy,
csak nem tér onnan haza hős egyetlenegy.
Bezzeg a Hold az ott lebzsel a baráti Föld körül
minden egyes porszem ember ennek, hogy örül!
Nem kívánja senki testvérét, a Napot oda
lángba borulna a szép hazánk, hova bújnánk, hova?
S ó a Nap miből felhőtlen vidámság árad,
de az csak a csaló látszat
belül rothadó lélek szárad.
És gondolta, kilöki a Holdat, menjen a helyébe
tudja meg milyen az ő fejébe!
Mivel kövér volt, nagy darab
csak vonszolta magát, akár egy termetes fadarab.
Köszönt a Merkúrnak, de az csak tűnt feldúltnak.
Fürgén menekült az égő csillag elől
riasztotta a Vénuszt is, veszély kelet felöl!
Megsértődött ezen, hevesen fújtatott
dühvel telt érzelmeket most nem bújtatott.
Addig is bolygónkon nagy volt a zűrzavar
jöttek a hírek mi mindenkit felkavar.
Rémeket láttak az emberek, jaj mind meghalunk!
Hol véd most meg a Kínai Nagyfalunk?
Mire a Nap már köpésnyire járt,
a Hold is ijedtében szájtátva várt.
A Hold meghátrált Napunk ment utána
hívni akarta vérengző diadalára.
De az anyabolygónknak ebből lett kára.
Nem gondolt bele veszedelmességébe
eltűnt a Föld termetességébe’.
Elöntötte vörösség, szikrából tűzt’ csiholt
hét bolygó lett és ő volt ki holt.
Ó a Föld a drága Föld elmúlásához elég pár másodperc,
milyen világ ez mit egy tűz földhöz ver?
A Hold érzékeny, s ó igen
sírt, gyászolta barátját
a pajtását, játszótársát, egyetlen sajátját.
Elszégyelte magát a Nap
hiszen tettéért, nemhogy cimborát nem kap
hanem újból bánatot,
a helyzet bocsánatra váratott.
Telt-múlt az idő, a Nap nem akart hazamenni
csak a két kezét összetenni
mert a jószívű Hold
ki régen még legnagyobb ellensége volt
felajánlotta, hogy maradjon itt
s ezáltal megjelent benne egy aprócska kis hit,
hogy talán van ki körülötte is kering,
de erre a Szaturnusz csak legyint
hiszen neki 82 holdja van, de
igaz barátja csak a Napnak van.
