Pataki Eugénia Virág
13 éves

(1rész)
Boldog vagyok mert újra együtt vagyunk,
Erre a pillanatra oly régóta vártunk.
Hogy újra láthatssuk egymást.

Tudom hibáztál de,
Mindent azért tettél,hogy megvégy,
Jó testvérek módjára védelmetél.
Amikor szomorú voltam megöltél, amikor sírtam letörölted könnyeim.
Te voltál s vagy az őrangyalom,én pedig a tiéd,
Senki se válaszhat el minket,
Mert a testvériség
mindennél erősebb.

Erősebb a fájdalomnál, erősebb a ki nem mondott szavaknál, Erősebb mindennél ami csak a világon létezik.
Hányszor mondjam el neked,
Hogy nem számít ami a múltban tőrtént? 
Mert  te csak  egy áldozata vagy, annak a tragikus napnak.

Ne foglalkozz azzal amit mások mondanak,
Mert azt csak azért teszik,
hogy bántsanak.
Bántottak már eleget!! 
Nem hagyom,hogy újra elválaszanak tőled.
Túl sok időt töltöttem nélküled.
Soha többé nem választhatnak el minket,mert a testvériség mindennél erősebb.

2.rész 
Elég bele néznem szemedbe,
És látom mi zajlódig le benne,
Ne foglalkozz fejedben lévő dolgokkal se,
Mert én mindig itt leszek melletted,
Hogy megvédjelek tévedett,
Ahogy régen te, tetted velem,
Védelmeztél akkor, is ha nem kértem,
Életed is odaadtad volna értem.
Én is ezt teszem most, érted nem számít,hogy nem kéred ezt tőlem.
Mert kötelességemnek érzem,
Hogy megvédjelek tévedett,
Mert ahogy gyerek  korunkban is mondtuk, nem csak testvérek, ha nem legjobba barátok is vagyunk.
Ezzel a mondattal fejezem be,versemet remélem megérted,
Hogy mennyire szeretlek tégedet.

Szász Leticia és Szőnyi Boróka Sára
9 évesek

Kimegyek az utcára,
csak papír, csak papír,
bemegyek a házba,
csak papír, csak papír,
mindenhol papír,
nagy zombiként lapít.

Fogynak az erdők,
de mi csak nézzük,
lustán a napot
végigheverésszük.

Gondolj bele, ott állnak a fák,
akik az oxigént megadják,
ezeket kivágják
csakhogy az emberek a papírt megkapják?

Hé emberek, figyeljetek,
miért bámuljátok a gépeteket?
Hu-hú, mi van körülöttünk?
Fogytán van a környezetünk!
Mindenki magával van elfoglalva!
Senkit sem érdekel a természet falva?

Ez a tanulság, a nagybetűvel írt:
NE PAZAROLJUNK SOHA TÖBBÉ PAPÍRT!

Paksa Botond Márton
12 éves

Erdő vagyok, titkos vagyok, sok állat otthona
Árnyaimban búvik meg a disznó, őz és róka
Erdő vagyok, titkos vagyok, érintetlen környezet
Mit nem zavar meg egyetlen egy emberi rezzenet.

Erdő vagyok, titkos vagyok, a fák birodalma
Rajtam fészkel a cinege, a rigó meg a szarka
Erdő vagyok, titkos vagyok, szépségem páratlan
Alattam alszik állatok hada, ártatlan…

Erdő vagyok, titkos vagyok, jajj, jön már a sok gép!
Láncfűrész olajától lesz bűzös a lég.
Erdő vagyok, titkos vagyok, dőlnek a fák, éveken át.
A madár elszáll odúimból s elhervad a virág.

Puszta vagyok, senki vagyok, most már emlék csupán.
Emlék, hogy virágzott minden évben itt a tulipán.
Puszta vagyok, senki vagyok, jajj ne feledd ember:
Fák nélkül a világ csak egy betontenger!

Mérai Réka
10 éves

Valaki baktat a fák alatt,
az erdő nagyon hívogat.
Szép az idő, ha jön a tavasz,
az emberek köszönnek: "Szia! Szevasz!"
A közelben patak csordogál,
a nyakakra sem kell már sál.
Ha az úton elindulsz,
sok fafajtát megtanulsz.
Az ösvényen sok cipő tapos,
ezért lesz az olyan lapos.
Ha megteszel még pár lépést,
Elérsz majd egy vízesést. 

Szabó Szonja Fabióla
10 éves

Oláh Kármen
18 éves

Egy beton rés fekszik a nyitott ég lába előtt
Egy retorikai alak szédült az űrből érkező szellőtől
És messze a természet furcsa illatait vitte be a napsütötte kopár sziklavonalba
És a levegő több ezer színes magasságát, illatát és azonosságát hibáztatta az emlékezetben
létrehozott tájon.
Milyen színű és ízű a levegő?
Ez az, amit érzek és elképzelek
De főleg, amikor élek, létérzetem támad a problémás falvak felett, és a visszavont lét miatt az
utolsó levegőért kell sírnom.
És milyen szép az égig ereszkedő mellkas, amikor a lét valamilyen formáját mutatják.
A lélek kérdéseit tovább viszi és a szélben, de nem tudja, miért jön a vég. A válasz
bizonyossága tudom, mi az élet.
Biztosan ez az élet.
Van egy lélegzet a lét erejében

Nehéz élni

Nehéz együtt élni a világ minden súlyával.
De a súlytalanság ráncát csak fehér harmat boríthatja rajtam.
A hatalomszerzés eltemeti a rettegés legmélyebb odváját, és összekeveri a teremtés helyét.
Isten látja, hogy rád nézek és a menet ellen vezetlek
Kő nehezíti az űrzavar szívét, és az emlékezés határáig összezúzza a képzeletet.
Alapvető meggyőződés lenne a pontos elemzéshez, de a lélegzetem visszatart a gondolkodás
oldalán
Milyen nehéz élni, megszabadulni és harcolni.
Mély emberi kolosszális.
Lassan mégis vége olyan befejezetlen

Búcsúzás

A köd közös ékezete vetődött az utcasarok szelvényére.
Egy ember lépkedett látatlan.
Ide hallani, hogy majszolgatja az élet éneklő imáit.
A tetemes összeg az éter martaléka felitta a mámor könnyező fala.
És egy árny közeleg a füstös égbolt alatt és szólítja a fények tervezett magaslatait
A torkában lüktető feszület kihat egy tenyérnyi kavics megpihent alakjára.
És csak szerte ágaz a kilátástalan téli éjszakában.
Oda a tengerszeme!
Hallani a bűnbeesés torz vicsorgó álnokságait.
Megpihent arcán csak a megdermedt könny változott a pázsit osztalékává.
És a lefektetett odva kereszt vetésében borult térdre elmondani még a búcsúzás örökös tilalmát.
Hogy a szélnek eresztett vihar révbe ér a csend árán a mindenható oldalán.

Szegfű Zalán
10 éves

Veszélyben van a Föld nevű bolygó,
egyensúlya sajnos most imbolygó,
pedig oly sok dolgot ad ő nekünk,
hogyha beteg, mi is azok leszünk.

Vigyázzunk rá, védjük meg, ha lehet,
és akkor az ÉLET tovább mehet!
Kincseit így biztos tovább ontja,
s szirmait még sok-sok virág bontja.

De ezért biz te is sokat tehetsz:
szelektíven gyűjtsd a szemetedet,
ne pazarolj el sok energiát!
Ettől fenntartható lesz a világ.

Ne szennyezd a földet és vizeket,
minden eszközöddel védd a környezeted,
kapcsold le a villanyt, zárd el a csapot!
Ezek miatt lesz majd boldog holnapod.

Éljünk, fejlődjünk hát végre együtt,
s jutalmunkat így majd bezsebeljük,
harmónia lesz az eredménye,
s ezt hagyja majd apa gyermekére.

Szabó Luca
14 éves

A szél szmogot köpköd,
A levegőben zacskó röpköd. 
Ruhák százai szemétben,
Mérgezett glutén a kenyérben.

Az óceán mint egy vizes palack,
Elfonnyad akár a romlott barack.
De ha teszünk érte, nem lesz
Már, mi a földünket szennyeze.

Zacskó helyett bio háló,
Ilyet használ a favágó.
S ha a család is beszáll a buliba,
Egészséges leszel a suliba. 

Gyűjts szemetet szelektíven,
S világos lesz a sötétségben.
Neveld a fát mely virágzik,
S oxigéntől pompázik.

Tegyünk a környezetünkért,
Adjunk hálát minden víz cseppért.
Csak mi segíthetünk,
Különben veszíthetünk.

Bereczki Vivien
13 éves

Hidd el, nem kell mindenben tökéletesnek lenni,
sem színfalak mögött bújócskát játszani.
A mindenkinek megfelelj-ből visszakéne venni.
Kiégsz benne, ha 100%-nak szeretnél látszani.
Nézz körül, semmisem csak fehér vagy fekete.
Sok- sok színárnyalattal forog velünk az idő kereke.
A leglényegesebb, ha tükörbe nézel, mit látsz.
Csak kizárólag fehéret , feketét, vagy valami mást.
Vállald fel!! Itt és most kell önmagadnak lenned.
A tükör visszaveri annak fényét mi zajlik ott benned.
Nem tudni ki írja elő, hogy milyenek legyünk,
mikor, mit, miért és hogyan is tegyünk.
A tükör túloldalán minden másnak látszik.
Velünk az élet itt csak kártyajátékot játszik.

Gyurán Gábor
18 éves

Régen minden szebb és jobb volt mondják sokan.
Nem értem mire gondolnak, mégis mondják sokat.
A környezet, vagy az emberiség, netán a világ?
Arra gondolnak, hogy nem nyílik már, annyi virág?
Ha igen, mégis ki tehet róla, ki hibája?
El árulom, mind ez, az emberiség tomboló igája

Az ember is jobb volt régen mint most.
A föld színéről mostanában mindent le mos....
Nem óv, csak pusztít szüntelen
Mocskos pénzzel folynak az üzletek
A "nagy" emberek állatokat üldöznek
Még valahol a szegények egyre csak süllyednek...
Háborúk, erdőirtás, szennyezések a tengeren..
Mindezt úgy, hogy roncsolják földünket szüntelen

Nincs megállás, folyton folyvást csak fosztogatás
Ha ez így megy tovább lesz ebből még könnyhullatás
Mert a világ néha ki hagy egy-egy  szívdobbanást
Időről időre pedig még, messze a megvilágosodás
Az ember ostoba és bármikor képes előidézni egy atomrobbanást

Óvni, védeni kellene földünket
Nincs más, szebb, vagy jobb tőle
Egyedül itt élhetsz egy életet le
Itt lehetsz csak az, aki vagy teljesen
Rajtad, és csakis rajtad áll, vagy bukik
Hogy be állsz a sorba, és egy szebb világ születik,
Vagy romba döntesz mindent, és semmi sem változik...
Hát Alkoss újat, régi tárgyakból újra
Lépj rá végre egy szebbnél is szebb útra