Torma Fruzsina
12 éves

S míg földet ér

az esti szél,                   

csillagot repít sötét égen     

gyeplőjét nem tartja féken,

s vadul vágtat fekete éjszakán

a fehér Hold is csak bámul tétován.

S közönsége fergeteges pornak,

mit a sok aranylovak tipornak.

Akár égi gyémánt, ragyogja körül ezüst,

körötte párolgóan tejes füst.

S nagy üveggolyó ez, mit mi látunk csudának,

fele sem lenne a Nap egyik lyukának.

Sárga óriás bolygó ez, minden műveltet érdekel

hogy , hogy s mint tesz.

De magányos ő csak épp könnyei nem potyognak,

nem látogatják csak nevezik nagy úrnak.

De hisz ő csak cirógatja karjaival ki közelébe megy,

csak nem tér onnan haza hős egyetlenegy.

Bezzeg a Hold az ott lebzsel a baráti Föld körül

minden egyes porszem ember ennek, hogy örül!

Nem kívánja senki testvérét, a Napot oda

lángba borulna a szép hazánk, hova bújnánk, hova?

S ó a Nap miből felhőtlen vidámság árad,

de az csak a csaló látszat

belül rothadó lélek szárad.

És gondolta, kilöki a Holdat, menjen a helyébe

tudja meg milyen az ő fejébe!

Mivel kövér volt, nagy darab

csak vonszolta magát, akár egy termetes fadarab.

Köszönt a Merkúrnak, de az csak tűnt feldúltnak.

Fürgén menekült az égő csillag elől

riasztotta a Vénuszt is, veszély kelet felöl!

Megsértődött ezen, hevesen fújtatott

dühvel telt érzelmeket most nem bújtatott.

Addig is bolygónkon nagy volt a zűrzavar

jöttek a hírek mi mindenkit felkavar.

Rémeket láttak az emberek, jaj mind meghalunk!

Hol véd most meg a Kínai Nagyfalunk?

Mire a Nap már köpésnyire járt,

a Hold is ijedtében szájtátva várt.

A Hold meghátrált Napunk ment utána

hívni akarta vérengző diadalára.

De az anyabolygónknak ebből lett kára.

Nem gondolt bele veszedelmességébe

eltűnt a Föld termetességébe’.

Elöntötte vörösség, szikrából tűzt’ csiholt

hét bolygó lett és ő volt ki holt.

Ó a Föld a drága Föld elmúlásához elég pár másodperc,

milyen világ ez mit egy tűz földhöz ver?

A Hold érzékeny, s ó igen

sírt, gyászolta barátját

a pajtását, játszótársát, egyetlen sajátját.

Elszégyelte magát a Nap

hiszen tettéért, nemhogy cimborát nem kap

hanem újból bánatot,

a helyzet bocsánatra váratott.

Telt-múlt az idő, a Nap nem akart hazamenni

csak a két kezét összetenni

mert a jószívű Hold

ki régen még legnagyobb ellensége volt

felajánlotta, hogy maradjon itt

s ezáltal megjelent benne egy aprócska kis hit,

hogy talán van ki körülötte is kering,

de erre a Szaturnusz csak legyint

hiszen neki 82 holdja van, de

igaz barátja csak a Napnak van.