Körmendy Márton
12 éves

Álmomban a természet

Boldog, örök élet

Hol csiripelnek a madarak

Ragyog a nap, és zeng a patak

 
Végtelen, érintetlen erdők

Nagy kígyók, s zöld indák tekergők

Égig érő pálmafák

Tigrisek, majmok, cápák

 
Együtt élnek vígan, békében

Az ősdszungel szívében

Mosoly a vallomás

Még a hal is, ó más

 
Papagáj a hallomás

Oroszlán ordít: Nyomás! 

Zebra hátán nagy a nyomás

Medvebarlang az állomás

 
Fehér farkas kutat ás

Kedvence a kutatás

A vízesés csodás

Fakopáncs a kovács

 
Nem hangzik fel káromlás

Nem történik hegyomlás

És a lemmingek nem ugranak síkítva

a sötét óceán habzó tajtékába

tovább gyarapítva a Balti tenger több száz gerinces alfajú víz alatti élővilágát,

hogy ne oltsák ki szemük világat

 
Morcos, morgós mókus makkal matat, 

miközben mesteri mézesmázas mustal ballag 

más mókusokhoz, míg mini medvebocs 

merné mondani: Mókus kuss! 

 
Hűs zápor után pedig, mint szép szivárvány az égen, 

úgy virul ki a zsongó színesen kavargó éden

 
Most, hogy a szökőkutat nézem bágyadtan, világom

Azt kívánom, legyen valóság a mesés álom

s azt ajánlom te is kívánd ezt, kedves, jó barátom!