Schmidt Boglárka
13 éves

Találd meg a helyed,
Ahol boldog lehetsz.
Ne keresgélj sokáig,
Környezeted alakítsd! 

Benned van a hiba, -  lehet
Csak a rosszat látod meg.
Ami téged körülvesz,
Másnak örömet szerez. 

Miért van, hogy mindenki
Máshova kívánkozik?
Rájöttem az oka ennek,
Szomszéd füve mindig zöldebb. 

Ha hamarabb észbe kapsz,
Nem lesz annyi dolgod.
Kevesebb lesz az,  amit 
Az ember már elrontott.  

Ne a múlton sopánkodj,
A mában gondolkodj!
Azt amink van, becsüljük meg,
Őrizzük meg épségben. 

Megoldást ne mástól várd,
Mérlegeld, hogy mit kaptál. - 
Te cserébe mit adtál?
Rendezd hát a tartozást. 

Igen nagy a szerencséd,
Hiszen remény van még.
Mindent amit teszel, 
Attól boldogabb leszel. 

Nem vágyódsz el már máshova,
Vár  boldogságod otthona.
Van egy közös ügyünk,
A természetet védjük. 

Találd meg a helyed,
Ahol boldog lehetsz.
Ne keresgélj sokáig,
Környezeted alakítsd!

Kollár Kristóf
12 éves

Szobádnak rendületlenül légy híve
oh magyar.
„Ajándékod” korona, bár
nem királyod fején vala.

A szobádon kívül nincsen
számodra hely
a sors keze most elvesz,
de neked tűrnöd kell.

Itt küzdünk a négy fal közt,
mi Árpádnak vérei,
hogy döcögve is, de haladjunk
mi a tanulás hősei!

Várunk még, mert jőni fog
egy jobb kor, mely után
haverokkal játék lesz,
no meg iskola is talán...

Pócza Bálint
8 éves

Összeszedtük anyukámmal
azokat a dolgokat,
Miként ne hagyjak magam után
ökológiai nyomokat. 

A hátamon legyen vászontáska,
benne mindig kulacs.
A szívószálat mellőzzem, még ha
színe olyan is, mint a pipacs. 

Biciklizzünk, gyalogoljunk,
kevesebb hús, több zöldség.
Ez legyen a jelszavunk,
ne a közömbösség!

Pócza Dávid
11 éves

A múltkor egy álmomban
háromezerben jártam.
Meg is döbbentem nagyon
a látottakon. 

Az utakon autók
lebegtek, mint az UFO-k.
Nem füstöltek, nem zúgtak,
csendben suhantak. 

Az emberek maszk nélkül,
életük csak úgy szépül!
Mindenütt sok nevetés,
a nép szerencsés. 

Az álom átrepített
tenger és erdő felett.
Mindenhol pezsgés, zsongás,
nagy sürgés-forgás. 

Hajnalban felébredtem,
boldogan körülnéztem.
Anyának elmeséltem
e történetem. 

A földre mi vigyázunk,
vegyszerrel csínján bánunk.
Szemetet válogatva
gyűjtünk kukába. 

Apa komposztál,
őrzi nekünk a kertet.
Mi pedig óvjuk, védjük
a növényzetet. 

Istenem, most ígérem:
a Földet megkísérlem
nem megszomorítani,
           hanem
BOLDOGGÁ TENNI!

Búsi Noémi
12 éves (?)

Turcsán Benedek
15 éves

Április van. Tele izgalommal.
Nyissanak az iskolák, de a levegő tele vírusokkal.
Ismét korlátozások, ez folyik a csapból is,
Ez a sok itthonlét már nem igazán normális.

Börtön itthon lenni. Mindenki unja már,
A kórház nem otthon, inkább csak hullagyár.
Hallgassuk meg a társat.  Ne legyünk szóelfojtók,
Okoljunk, s vegyük már észre: Megöljük a bolygót.

Mindenki retteg a csöndes gyilkostól,
Az éjszakák rémesek a sikító hangoktól.
Valakiknek ez tetszik, támogatják,
Később szeretteiket a temetőben látogatják.

Mi lenne akkor, ha emberként viselkednénk?
S a múltból a jelenbe bizony visszatérnénk!
Fogjunk össze, nem kellenek a kifogások,
Ha nem cselekszünk a siker nem kerül majd tihozzátok.

”Együtt erő vagyunk„ ahogy Wass mondta,
Ha az ember szitkozódik azt vissza nem vonja.
Találjuk meg önmagunk, harcoljunk az életért,
Mint annak idején a hősök a Te véredért.

Fogjunk össze. Váljunk eggyé,
Egyért, egy testért, így változunk szebbé.
Te is csak porszem vagy, tudom úgyse hagynád
Álljunk fel, harcoljunk, s nyerjük meg a csatát.

Szendrei Virág
10 éves

Szép ez a bolygó,
a csodálatos erdők,
a sok szép folyó,
a vadvirágos mezők. 

Ha eldobják a zacskót,
akkor te vedd fel.
Ha nem lép rá a tacskó,
téged megkedvel. 

Legyen neked malacod,
adok tanácsot,
gyűjtsd össze a palackot.
Óvd a világot!

Medvecz Luca
7 éves


Anyám Ölében

Anyám ölében ülök, és várom,
mit mond.
Azt mondja édesanyám:
Legyél jó, szép kisbabám! 

A járás

Itt is voltak, ott is voltak,
jöttek is, mentek is,
a mesének vége is.

A kislány

Piros erdőt vágtak,
égi kislányt láttak.
Szomorú a kisfánk,
örül fönt a kislány.

Kiss Zsófia
13 éves

Ha a hazugság úgy fájna,
Mint mikor elhagytál ma.
Segítségért kiáltani,
De szem elõtt az ajtó bezáródik.

Szenvedés hátán heget ejteni,
Oly kínkeserves mint meglátni.
Szerelembe esve, elveszve szemeidben,
bolyongani egy kísértetjárta erdõben.

Vágyni rá, puha párnán,
A mély szakadék túloldalán.
Szánalmasan folyt le egy sós csepp,
Remegõ vörös szirmaira cseppenve.

Lelkének világos oldala mint maszk,
Takarja mily fájdalmasan hamis alatta.
Megtört, tompán csillogó szempár,
Szilánkra törve, való ikrével és vár:

Vajon eljön-e..?

Sümegi Odett
15 éves

Mikor az életem darabokban hevert
Mikor a lelkem elhagyta a testem
És a szívem feladta a versenyt
Megjelent előttem az Isten.

Erős volt és fenséges
Mint az alkonyi hajnal mesésen
Eljött hozzám pedig nem tiszteltem
De mégis itt van, itt előttem. 

Fogja kezem, simogatja lelkem
Áldást szór, imát mond
Mint magasztos angyal az égen
Értem van, értem él, énnekem.