Turcsán Benedek
15 éves

Április van. Tele izgalommal.
Nyissanak az iskolák, de a levegő tele vírusokkal.
Ismét korlátozások, ez folyik a csapból is,
Ez a sok itthonlét már nem igazán normális.

Börtön itthon lenni. Mindenki unja már,
A kórház nem otthon, inkább csak hullagyár.
Hallgassuk meg a társat.  Ne legyünk szóelfojtók,
Okoljunk, s vegyük már észre: Megöljük a bolygót.

Mindenki retteg a csöndes gyilkostól,
Az éjszakák rémesek a sikító hangoktól.
Valakiknek ez tetszik, támogatják,
Később szeretteiket a temetőben látogatják.

Mi lenne akkor, ha emberként viselkednénk?
S a múltból a jelenbe bizony visszatérnénk!
Fogjunk össze, nem kellenek a kifogások,
Ha nem cselekszünk a siker nem kerül majd tihozzátok.

”Együtt erő vagyunk„ ahogy Wass mondta,
Ha az ember szitkozódik azt vissza nem vonja.
Találjuk meg önmagunk, harcoljunk az életért,
Mint annak idején a hősök a Te véredért.

Fogjunk össze. Váljunk eggyé,
Egyért, egy testért, így változunk szebbé.
Te is csak porszem vagy, tudom úgyse hagynád
Álljunk fel, harcoljunk, s nyerjük meg a csatát.