Kollár Kristóf
12 éves

Szobádnak rendületlenül légy híve
oh magyar.
„Ajándékod” korona, bár
nem királyod fején vala.

A szobádon kívül nincsen
számodra hely
a sors keze most elvesz,
de neked tűrnöd kell.

Itt küzdünk a négy fal közt,
mi Árpádnak vérei,
hogy döcögve is, de haladjunk
mi a tanulás hősei!

Várunk még, mert jőni fog
egy jobb kor, mely után
haverokkal játék lesz,
no meg iskola is talán...