Pócza Dávid
11 éves

A múltkor egy álmomban
háromezerben jártam.
Meg is döbbentem nagyon
a látottakon. 

Az utakon autók
lebegtek, mint az UFO-k.
Nem füstöltek, nem zúgtak,
csendben suhantak. 

Az emberek maszk nélkül,
életük csak úgy szépül!
Mindenütt sok nevetés,
a nép szerencsés. 

Az álom átrepített
tenger és erdő felett.
Mindenhol pezsgés, zsongás,
nagy sürgés-forgás. 

Hajnalban felébredtem,
boldogan körülnéztem.
Anyának elmeséltem
e történetem. 

A földre mi vigyázunk,
vegyszerrel csínján bánunk.
Szemetet válogatva
gyűjtünk kukába. 

Apa komposztál,
őrzi nekünk a kertet.
Mi pedig óvjuk, védjük
a növényzetet. 

Istenem, most ígérem:
a Földet megkísérlem
nem megszomorítani,
           hanem
BOLDOGGÁ TENNI!