Kelemen Hanna Róza
12 éves
Várok, míg az idő kereke el nem múlik,
a kandallóban lévő parázs el nem hullik.
Egy kicsi parázs a tápláló gondolat,
ami a fejemből olykor kipattan.
Mi van, ha az idő kereke leáll,
és csődöt mond ez a szép kerek világ.
Mi van, ha a krumpli és a málna
csak szép emlék lesz a számban.
Mi csak várunk és várunk,
lépésből járás lesz és egy földi indulat,
ami elpusztítja minden gondodat.
De mi továbbra is csak várunk,
és várjuk, hogy csoda legyen,
megvalósuljon egy pompás álom.
Gyerünk! Egy lépés, két lépés, indulj már,
egy-két-há’, mintha élnél, cselekedj már,
mert ég a Világ, nincs tovább!
elég, eddig és netovább!
De hová, hogyha ég a Világ?
A fák, amik hallgatnak, a fák, amik mesélnek,
a fák, amit megélnek, a fák, amik még élnek,
nem tűrik tovább!
Mondja a tanár, nyelvtanilag nem helyes,
ez már az ötödik hibád…
Csak az számít, hogy mi a hibám?
Vagy az már mindegy, hogy mi folyik a csapból.
Talán valahol már nem is folyik H2O a csapból,
vagy az összetétel a hibás?
Elnézést tanárnő, hogy mertem kérvényezni,
hogy miért nem tartunk környezetvédelmi órát.
És ha lenne is, miről beszélnénk az órán?
Arról, hogy mi a különbség a hangya és a bálna közt?
Vagy hogy kik éheznek, mit tehetünk mi talán?
Nincs tovább…
Bujdosó lelkem sír a monszun után,
s hogy miért kegyetlen ez a szép világ!
De megváltoztathatjuk ezt Te meg Én
Csak cselekedjünk, mert nincs tovább!
Csak sírok és sírok, könnyek azok…
Azok még mindig könnyek,
valahogy így könnyebb,
de az idő fogytán…