Büki Regina
16 éves

az erdőmélyi
labirintusba zárva
szabad lehettem

Lőrincz Gréti
15 éves

A fennhatóság ma megvéd, oltalmat biztosít,
hiába azt érzed sokszor, hogy megvakít,
eltakarja előled a teljes valóságot,
rombolja és pusztítja e kerek szép világot.
Vajon tényleg ez a célja, létének értelme?
Örömforrást jelent neki emberek félelme...?
Gondolj bele, milyen sokan fáradoznak érted,
hogy megvédjék a szabadságod, jogaid és élted.
A fennhatóság uralkodik, de ha mégse lenne,
ki tartana fegyelmet, buzdítna a rendre?
Saját magad ura lévén megmaradna éned?
Őszintén és feddhetetlen világítna fényed...?
Szükséged van valakire, aki feletted áll,
ártatlanként jobbod mellől el sohase hátrál.
Igazságos veled szemben, pont mint bárki mással,
aki érted szüntelenül kockázatot vállal...!
A fennhatóság megszabhat milliónyi szabályt,
eloszlathat egyszerűen megannyi sok viszályt.
Ne félj, ő feletted van, mikor bajba kerülsz,
minden romos csúfságban és bánatban elmerülsz.
Ne aggódj s ne keseregj, nincsen mitől félned,
a fennhatóság figyel rád, ő nem vész el az éjben,
mikor mindent komorság és gyász terít be későn,
vaskos keze betakar szilárdan és féltőn.
Bízz a fennhatóságban, mert javadat akarja,
légy az igazságnak s becsületnek sarja...! 

(A pályázat kiírása szerint a fenntarthatóságról vártunk verseket, de nagy örömünkre szolgált, hogy a világirodalomban talán először – valaki a fennhatóságról írt :)

Bacsadi Margaréta
10 éves

Pár ember úgy fogja fel,
tanulni kell.
Mások meg ezt mondják:
ez jó, nézd, hát! 

Néha az győz: ez uncsi,
ez nem igaz, hisz muri!
Nem viccelek, tényleg jó,
ez mindenkinek más, hahó! 

Testnevelés, pókfoci,
technika jó buli.
Olvasás, matek
unalom lehet. 

Büfé, szünet, versenyek,
iskolába kellenek.
Doga, szidás, tanulás,
mehetnek, ez nem vitás.

Madárlakosztály

Másztam-másztam, fára másztam,
míg egy madarat meg nem láttam.
Azt fontolgatta magában,
házat épít nagykorában. 

És már kezdte is:

Ha én egyszer nagy leszek,
házat építek.
Madárlakosztály lesz a neve,
fészek is lesz benne. 

Mondtam neki, biztos jó lesz,
ő meg rám se hederített.
Kiáltottam, biztos jó lesz.
S már ugrott is a lombba.

Mondtam neki segítek,
s röppent a fejemre. 

Kérdeztem, hogy milyen legyen,
földalatti, talán fészek?
Kiáltotta: nem-nem, lombház legyen. 

S már kezdtem is,
két nap múlva szóltam: kész lettem.
Ő meg örült, s kérdezte,
hogy fészek is van benne? 

Mondtam neki, száz darab.
S én vígan meséltem anyámnak,
mi történt velem ez nap.

Takács Napsugár
10 éves 

Egy röpke álomkép,
Mely régi őszt idéz,
Már elmúlt rég,
De még bennem él.

Gyönyörű csend,
Ahogy egy vízcseppen mereng
Sötétbarna fákon,
Egy tündérszép álom. 

A zöld hiányában,
Egyedül magában,
Vörös leveleket nézve,
Az álom szomorúságot érez. 

A szív ahogy dobban,
Az ősz betoppan,
Az est is kopogtat,
A Hold meg sajtot ropogtat.
 

Bálint Ákos
16 éves

Úgyis tudod, újat nem mond az neked,
Hogyha egy élhető világ a jobbod,
Fenntarthatóság lesz akkor bal kezed,
S aki vésszel fenyeget, nem nagyot mond!

Hisz fülünkön jön ki lassan jobbára:
Zölden élni az jó tett, s nem aprócska,
Ám csak ha egy aktivista ott állna,
Akkor használnánk újra egy zacskót csak.

Mert tudjuk, hogy a környezetvédelem
Elengedhetetlen pont, hogy jövőnket
Biztonságban tudjuk, s legyen élelem,
Míg ellentétéből száz baj szövődhet.

Úgy gondolom, így van - ha jól tippelek:
Láttunk már előadást e témában,
Meg mindenkiben van annyi ismeret,
Hogy az Aral-tó ugyan ki mért szárad.

Mind láttunk már cuki jegesmedvéket
Egy tenyérnyi jégtáblán elúszkálva,
Tűző Nappal a háttérben, s elképedt
Mindannyiunk rajtuk, hisz ez durván hat.

Szemléltünk így masszív gyárkéményeket,
Szálltak belőlük szürke füstoszlopok,
Sivatagot, kiürült vízkészletet,
Szeméthegyet, azt, erdőtűz hogy lobog.

De mit ér száz hőtérkép a világról,
Mit érnek az elborzasztó képsorok,
Ha nem veszünk tudomást a hibánkról,
És Földünk ezer sebéből vér csorog?

Mennyit ér ez, míg csak páran fogják fel,
Hogy ez tényleg valóság, nem fikció?
Tán élőben vigyünk oda, hogy lásd meg?!
Persze... hogy ez csak egy hoax, hinni jó.

Sok, ki érti, többel mégsem kínlódván,
Mégegy klímás Insta-posztot oszt meg épp,
Szájában a Starbucks-papírszívószál,
Felmész száz nagy profilra, és ott e kép.

Magát környezetvédőnek adja el,
Minden nap új flakon vizet vásárol,
Boltba vadiúj szatyorral baktat el,
S pulcsija származása is márkás bolt.

Ha ilyenek sem volnának - de vannak -,
Még akkor is itt van a mi rendszerünk,
Piacgazdaságunk sajnos bekattant,
Fordulatszámán mi többet nem nyerünk.

Mert nem csak a fejlődés megy jó gyorsan,
Hanem a szennyezés pörög ezerrel.
A klímavédelem nem egy hóbort csak!
Földünk, kérjük, tarts ki még, és ne vessz el!

Most kell, most kell összefogni bolygónkért!
Csak ez szállhat szembe mind az önkénnyel,
Hogy a multik szerezzenek sok lóvét...
A Föld kárán. Lépjünk klímatörvénnyel!

Minden személyes gátat ez döntsön le,
Együtt változtassunk életmódunkon!
Együtt ne adjuk mi mégse kölcsönbe
Bolygónk pár cégnek, hogy futni jól tudjon!

Együtt győzzük meg a szkeptikusokat,
Együtt tegyük rendbe Földünk helyzetét,
Szenvedett már bolygónk értünk túl sokat,
Háláljuk hát neki meg e szenvedést!

Bognár Bence
16 éves

folyó partján szennyvízcső, benne
természetesen természetesen folyik
a szenny és folynak a különböző nedvek
bele a folyóba, a tengerhez közel

a csorgáson kívül (ami
igazán kellemetlenül lassú
és viszkozitása miatt olyan,
mintha vegyi hulladék lenne)

(vagy az átlagember arról alkotott képe)
nem hallatszik semmi, pedig
húsz-huszonöt méterrel odébb
szürke gém áll, nyakát behúzva a hidegben

a vízimadarak – csendben
még sirály sem szól, gólya sem kelepel
szinte teljes szélcsend: pedig
a tenger tényleg két kőhajtásra van

ha nagyon hegyezi a fülét,
pocok mocorog (pocorog?)
a fűben, valami üreges szárú
fűfélét rág a ragadós talajon. 

szinte hallani lehetne a Napot
egy felhő sem úszik az égen
s tény és való, jobb időket látott
a delta élte még nem ért véget

Lőrincz Viktória
5 éves

Lőrincz Viktória vagyok,
a domoszlói óvodába járok,
jókedvűen, általában gyalog.
Biciklizni is nagyon szeretek,
már nem is használok pótkereket.
Fürdésnél és fogmosásnál
feladatom a vízzel való spórolás.
Kertészkedéskor rám marad a locsolás,
amihez az OBI-ból kaptam egy kannát.
Kedvencem a borsó, a kukorica és az eper,
meg is terem nálunk mind a kertben.
Játék közben is figyelhetek a környezetre,
ha megdicsérnek érte azt mindig szeretem.
A papír mindkét oldalára rajzolni jó,
hiszen az alkotás gyereknek való.
Azt is tudom, hogy a szemét a kukába való,
ha szétválogatjuk akár újra felhasználható.
Mit tehet még egy ügyes óvodás?
A felnőttek tanítják a gondoskodást

Kovács Ketrin
14 éves

Az ősz lassan véget ér,
a fák már szélziláltak.
Napközben járt utakon 
a föld megremeg.

Egy hideg szél lebben, 
a város elcsöndesül.
Elborult ég alatt sétálok,
nézve a fáradt utcákat.

Öreg fák lombjai alatt
elhaladva hallgatom
a lombok halk neszét.
Üzennek nekem

Tarts ki hát!
Csak menj, menj előre!

Bukovics Anna Szófia
10 éves

A mi családunk az én váram
Itt érzem magam biztonságban.
Mindenfelé szeretet,
Pezsgés, vidám jelenet.

Testvéremmel különbözünk,
Hajba kapunk, kibékülünk.
A két nagyobb már útját járja,
Elköltözött, van családja.

Édesanyám jó barátom
Tétlenül Őt sosem látom.
Főzünk, mosunk takarítunk,
Tanulunk és szórakozunk.

Apám hangja érc zengése,
Lágy erős karja ölelése.
Lehet gondja, problémája,
Semmi nincs ’mi útját állja.

Nagyanyámat ritkán látom
Ha megyünk hozzá alig várom!
Nagynénik és nagybácsik
Csuda édes mindegyik.

Van egy kutyám, családtag!
Kelekótya, nem harap.
Ilyen az én családom
Az összeset imádom.

Molnár Vivien
12 éves

Erdőben a káosz városban a zaj,
eltart egy jó ideig míg megoldodik a baj
Utak èpülnek a puszta helyett
lassan elfoglalják az egész helyet
Mi meg élvezzük hisz itt tartunk,
nagyjából mindent elrontunk
A szemetet dobáljuk az úton,
koszos vizet kell igyunk a kúton 
Romboljuk az erdőt mekkora nagy  rajság
aztán jön az alultápláltság
Máshol éheznek mi meg jól lakunk,
más ember helyzetébe meg bele se gondolunk
Benzint is használunk,
szennyezett levegőben kell nap mint nap járkálnunk
De ez csak pár apró dolog,
amivel lesznek később gondok-bajok.