Hajnal Fanni
12 éves
Versverseny
A szürke lovas balladája
Pósa Lili Hanna
12 éves
Hallottam én kétszer,
kevesebb mint négyszer,
egy szép balladáról,
a szél nagyfiáról.
Egyszer éppen mentem,
de keveset ettem,
mikor aztán mondom,
megkordult a gyomrom.
Aztán pedig kérem,
megroggyant a térdem,
olyan éhes voltam,
majdnem ott pusztultam.
Mikor megláttam őt,
azt a szép, kedves nőt,
a jelleme erős,
ruhája meg redős.
Ott ült szép ruhában,
kék kis kabátkában,
a lépcsőjén ott ült,
kezében birka sült.
Gyomrom mordult egyet,
megfájdult a fejem,
kissé szomjas lettem,
de meg is éheztem.
Mikor aztán szépen,
megláttam kezében,
azt a birka sültet,
mellé oda ültem.
Én aztán kérleltem,
ne legyen kegyetlen,
adjon szépen nekem,
egy kevéske sültet.
Ő aztán elkezdte:
„Fáradjon csak beljebb,
üljön a szőnyegre,
hozom már a sültet!
Nem tudom jóuram,
erre mi szél hozta,
de azt bizony tudom,
hogy a sült nem finom.”
Bólintottam szépen:
csak tegye elébem,
én azt elfogyasztom,
csak legyen kosztom!
Miközben azt ettem,
mit elébem tettek,
a hölgy megkérdezte,
valaha éheztem?
„Uram, hallotta-e,
nem tudom, hogy merre,
hallott-e a balladáról,
a szürke lovas legendáról?”
Válaszom meg csengett,
így hangzott, hogy nem-nem!
Nem hallottam arról,
mert elvitte a ló?
Azért ez a neve,
kedves kishölgyecske?
Beesett a képe,
mondja már miért ez!
„Uram én elmondom,
kérem ne sikoltson,
én mindent elmondok,
amit én megtudok!”
Így mondta az asszony,
s nehogy elmulasszon,
egy jó kis pletykát,
vitte már a táskát.
Kiszaladt a kertbe,
de visszakeveredett,
és aztán elmonda,
mi is ez a monda.
„Egyszer volt egy kislány,
nyakában talizmán,
hajában meg lián,
de mégis nagyon vidám.
Egyszer elvetődött,
arrafelé jött-jött,
egy nagy vándorember,
a hátán meg fegyver.
Elment a leányhoz,
de úgy, mint egy árnyhoz,
aztán elrabolta,
és vissza se hozta.”
Elnézésem kértem,
én megint megkérdtem,
ki a szürke lovas,
és mért ilyen lovag?
„Hallgasson már végig,
és majd kideríti!
Elvitte a vándor,
át egy messzi tájon.
Volt egyszer a szélnek,
egy gyermeke kérem,
és ez a kisgyerek,
fel is cseperedett.
Az apjától kapott,
azért, mert felkapott,
kapott egyszer lovat,
mellé járt egy fogat.
Tudta a szél fia,
nagy lesz a galiba,
hogyha ezt megtudja,
délceg bátyja, Oda.
Mert Oda kegyetlen,
és sajnos fejetlen.
A csata hevében,
levágta ellensége.
Oda megszerezte,
levágott volt feje,
s most megint lett neki,
és azzal dicsekszik.
Oda pedig óhajt,
egy olyan kis sóhajt,
egy szélből lett lovat,
nem keveset óhajt.
És most az ő öccse,
akinek a löttye,
olyan csökött, mint ő,
azé lett minden kő.
Mert kié a sóhaj,
azé lesz minden baj,
és ezekkel együtt,
minden mi elterül.
Egész világ kincse,
mind-mind az övé lesz,
ezért hát a fivér,
fejébe szökött vér.
Tehát hol tartottam?
Odament hát Oda,
az öccse meg rohan,
és ő meg se torpan.
Felült a sóhajra,
jó messze elszaladt,
utána ment Oda,
várta már a csoda.
Oda le is szúrta,
bedobta a kútba,
mint Káin és Ábel,
úgy lökte be Elt.
Oda felpattant már,
és mint egy sasmadár,
úgy száguldott vissza,
messze, de nem haza.
Oda aztán jó lett,
mindenkit megmentett,
mégis tönkretette,
a korábbi tette.
Oda mentette meg,
ezt a kisgyermeket,
kit elrabolt vándor,
mint fekete kámfor.
Azért szürke lovas,
mert a szíve szuvas,
de még így is lovag,
ő a szürke lovag.
Sok jót cselekedett,
de ez a szörnyű tett,
mindenkit tönkre tett,
akit csak szeretett.”
Megköszöntem szépen,
mindent, ami étel,
a ballada jó volt,
és nem holmi hóbort.
Épségben érkeztem,
és úgy is mentem el,
hálával szívemben,
mesével lelkemben.
Kuka-emberek
Kiss Lilla
8 éves
Sétálok az utcán,
mit látnak a szemeim?
Olyannyira meglepődök,
felteszem csak kezeim.
Kilép elém egy magas lény,
megcsillan rajta a napfény.
„Ne bánts, kérlek,
ki vagy te?
Magyarázd meg izibe’!
Miért vagy tele szeméttel?
Üveggel és cseréppel?”
„- Kuka-ember az én nevem,
ne félj tőlem, ha kérhetem.
Begyűjtöm a szemetet,
de lassan most már betemet.
Nem győzöm már tárhellyel,
tele vagyok méreggel.”
„-Miért csinálod, kérdezhetem?
Kicsit ebben kételkedem.
Mi értelme van ennek,
hisz az emberek semmibe se vesznek!”
„- Ilyen ez a népség sajnos,
a bűntudat bezzeg senkit se mardos!
Ahelyett, hogy a szemetüket
bedobnák a kukába,
elhajítják az utcán,
s ott hagyják a csudába!”
„- Ez felháborít engem is,
de mit tudok én tenni?
Nem állhatok itt egész nap
a szemetelőket lesni!”
„- Ezért vagyok én itt,
kedves barátom,
hogy kételkedsz,
nem is csodálom!
Ha csak pár ember gondolkodását
megváltoztatom,
az nagyon fel tudja dobni a napom!
Talán az új generáció
megérti már végre,
ha „kuka marad az ember”,
annak nem lesz jó vége.
Változtatni kellene,
és tenni egy tisztább világért,
és ez csak együtt sikerülhet,
sehogyan sem másként!”
A strucc és a papagáj
Igar József Péter
8 éves
Faragtam egy kis versikét,
te kis struccom hová mégy?
„Elmegyek a madárbálba,
táncolok a papagájjal.”
Bohókás a két jó barát,
különbözőek nem vitás.
Egyik szürke, másik tarka,
ropják a szambát kacagva.
Kis papagáj neve Süti,
Nagyon szeret fütyülni.
A sebes strucc Cukorpofi,
táncát nehéz utánozni.
Egyik rohan, másik repül,
Így lesz nekik jó a kedvük.
Vígan él a két jómadár,
Ott a messzi szavannán.
Miért szeretem az erdőt?
Kirchner Olivér
11 éves
Hogy miért szeretem az erdőket?
Hogy benne sétálni miért oly élvezetes?
Hogy miért jó játszani az erdőkben?
S miért jó hűsölni nyáron egy fa töviben?
Hogy miért olyan jó, odabent az erdőkben?
Mindezekre választ kapsz, egyenesen tőlem!
Kezdjük mindjárt az elején,
Mi fán terem az éltető oxigén?
Ha nincs oxigén, meghalunk mind,
Tehát jó, hogy a fák ezt a feladatot is elvégzik! Szén-dioxid be, oxigén ki,
És máris fennmaradunk mi!
Még miben segítenek az embernek?
Építőanyagként használjuk szegényeket,
Ők a gerendánk, a falunk, a szekrényünk,
Egyre kevesebb van, s mindezért nekünk kell felelnünk! Ültessünk mesterségesen erdőket?
Kevés az esély, de ez még segíthet.
Mi lesz még, ha az erdők elfogynak?
Nem marad hely a "természetes lazulásra"!
Figyeljünk hát oda, hisz ha tovább irtjuk a fákat,
Akkor vége lesz e csodás világnak!
Megakadályozhatjuk, de az embereknek össze kell fognia! Hűsölés egy fa alatt, játék az árnyékban,
Hát óvjuk meg azt, amivel meg vagyunk ajándékozva! Nos mindent elmondtam, amit ígértem,
Hogy miért szeretem én a csodálatos erdőket,
Benne a sok állatot, és hangot,
S leginkább a tudatot: hogy én, a természetben vagyok! Remélem, hogy az erdők megmentését támogatod, Meghát ha rám figyeltél, akkor már tudod,
Meg miért szeretem az erdőket,
De annyit még hozzáteszek,
Hogy miért védem ennyire őket?
Rendben, ezt is elmondom neked:
Hogy a fák, –hozzánk hasonlóan- érző lények!
A mi bolygónk
Csonka Karolina
13 éves
A mi bolygónk a Föld.
Ezért kérlek ne öld!
Mért okozzunk szenvedést neki?
Ő a mi életünk, s fájdalom öleli.
Nézz körül a világban,
Nézd meg, milyen az élet Nepálban.
Vagy Afrikában, ehhez mi kellünk.
Most figyeljük meg a tettünk.
Ő mindent megad nekünk,
Cserébe mi tönkre tesszük.
A szenvedés, mit átél nap mint nap.
S itt az ember, aki mindent megkap.
Vigyázzunk együtt a Földre!
Ne bántsa őt senki ökle!
Szeressük és tiszteljük bolygónkat!
Legyen ö, mint mi is boldogabb.
Ne rombold a környezetet,
Mert a föld már nem könnyezhet!
Óvjuk meg az erdőit!
S egy jobb élet kezdődik.
Ne szennyezzük a vizeket,
Mért is legyünk siketek?
Mért ne haljuk a kilátást?
Ne csak szemléljük a kilátást!
Nyuszi locsolkodás
Frey Annabell
10 éves
Nyuszi Bori sürög forog,
tojásokat festeget.
Mindjárt jönnek a locsolók,
ő még nem tart sehol sem.
Végre kész van sok-sok tojás,
gazdájukat várják.
Indulhat a locsolkodás,
s a locsolók a szép verseket mondják.
Nyuszi Bori csuromvizes,
sokan meglocsolták.
Az egész falu szép díszes,
ezt az ünnepet várták.
Este van a kis faluban,
aludni tér nyuszikánk.
Ott fekszik a dunyha alatt,
s a csillagok mosolyognak le rá.
Mi magunk
Szerényi Dénes
17 éves
Temérdek erő, gőg,
Gejzírként felbőg,
S dús szívéből
Daliás vér fakad,
Kanálnyi kétely se jut
Hordónyi bátorsághoz,
Te mindigis tiszteld önmagad!
Mulatság, lárma, fény,
Öblös borosedény,
Telített tálakon
Zsíros húscafat,
Örömlányok kéje
Szenderít, hív,
Te mindigis tiszteld önmagad!
Kortárs,
Ki vándorzsákot visz,
S bárhová lép
Ott süppedő agyag,
Bárhol is talál a felkelő Napkorong,
Te mindigis tiszteld önmagad!
A papámmal
Bánó Luca
12 éves
Polgárdin voltam a nagypapámmal,
vele a kosárpályára sétáltam.
Gondoltam,kihívom őt is egy versenyre,
Ki nyer előbb kosárlabda meccsbe?
Teltek az órák-percek-másodpercek,
Ő Legalább 20-at zsákolt,míg én csak egyet.
Nevetve lefutott egy 66 éves,
erre szerintem nem sok idős képes.
Mikor már elfáradtunk mind a ketten,
akkor is hazáig kergetett engem.
Kegyetlenül erős volt ,mint a vad,fekete bika,
s csak úgy ömlött belőle a sok taktika.
Másnap reggel már mentünk is haza,
sok puszival elköszönt nagypapa.
Nagy vígan felszálltam a buszra,
miközben azt gondoltam,
ez volt életem legjobb Karácsonya!
Teltek a hónapok,jött a tavasz,
Nem gondolta senki,hogy hívást kaphatsz.
A hívás egyenesen a papámtól jött,
és csak azt mondta vékony hangal:
Nagyon beteg,s egész nap csak köhög.
Másnap elment tesztet csináltatni,
s mint kiderült volt oka miért bemenni,
a teszten csak a pozitív szót találtam.
Mely miatt nagyon beparáztam.
Kívántam neki sok jóbbulást,
és elgondolkodtam,'Tényleg kelleni fog az oltás?'
Végül eldöntötték, korházban fogják tartani,
de a gyógyintézet sajnos nagyon távoli!
Ha szabadott volna se tudtuk volna meglátogatni,
itt már rögtön tudtam,hogy kelleni fog a szuri.
Elérkezett március 14.-e,
másnap lenne a szabadságharc ideje.
Épp a húgommal játszadoztam,
mikor meghallodtam bentről a zokogásokat.
Nagyon megijedtem,s már sejtettem,
Hogy a kórházban..hát.. nagyon rossz vége lett.
Sejtelmem valóra vált,s mindenki zokogott,
én meg halkan suttogtam:
Korona,te átkozott..
S ezen a napon,mikor a verset írtam,már tudtam,
Hogy 24.-én lesz a temetés,mondtam szomorúan.
Ez volt az én történetem,
nagyon fontos az önvédelem!
Minél hamarabb oltsd be magad,
nehogy véletlenül te is elkapd!
Vegyes versek
Nemes Bendegúz
4 éves
(Benedegúz anyukája a következő megjegyzést küldte a pályamunkához:
”Három típusba lehet sorolni Bendegúz alkotásait:
1. Halandzsa vers
2. Rím nélküli "versek", amik kis történeteket mesélnek el
3. "Felelgetős" versek: rímelnek és értelmük is van.
Az első két csoportba tartozó versek egy az egyben az ő alkotásai, nem segítettem bennük, csak lejegyeztem, amit mondott. A "felelgetős" verseket viszont közösen alkottuk meg. Mindig Bendi találta ki az első sort, amire én "feleltem". Valamelyik sort közösen költöttük. Mindenhol jeleztem, hogy melyik rész kinek a fejéből pattant ki.”)
