Szélpál Botond
12 éves (?)
Éltük átlagos napjainkat,
majd elveszítettük álmainkat.
Nem utazhattunk bárhova,
mert el lettünk átkozva.
Az átok egy vírus volt,
zárva volt minden bolt.
Kénytelenek vagyunk maszkot hordani,
és otthonunkban létezni.
Volt olyan, hogy online suli,
nem mindig volt túlnagy buli.
Ez a helyzet hihetetlen,
nem bírom már idegekkel.
Nehéz hónapjaink voltak,
sajnos sokan elholtak
viszont megjelent már a vakcina,
s készülünk a partira.
Freidler Jana Julianna, 9 és három negyed éves, egyedüli gyerek a családban.
Tóth Borbála, 9 és fél éves, öt testvére van
Esős volt az idő
És bennünk sem volt erő.
Recsegtek-ropogtak lábaink alatt a gallyak,
Mi meg csak gondolkoztunk egy idős fa alatt
Elmentünk sétálni,
Ihletet szerezni.
Sétáltunk szépen,
Az utca végében.
Az utca elejétől végéig,
Láttuk a szemetek hadjait.
Elképesztő milyen az ember,
Szemetel ezerrel.
Neilon zacskók lovagoltak a Szél hátán,
Hát micsoda egy botrány,
Hogy szennyezni mernek az utcán!
Hát micsoda egy szörnyű látvány!
És hogy ne legyen elég botrány,
Arra járt a Szemét Boszorkány.
Ha elkezdtek szemetelni,
Ti lesztek a Boszorkány új rabjai.
Mert olyan sok rabja van már,
Ahány a szemét az utcán.
Védjük együtt a Természetet,
Gyertek ti is Emberek!
Pár tipp hogyan tudod te védeni a természetet!:
1. Ne szemetelj!
2. Ne tépkedj növényeket!
3. Gyűjts szelektívet!
4. A gyümölcsöket ne dobd ki csak ha romlott vagy fonnyadt de akkor is a komposztálóba!
5. Ne bántalmazz állatokat!
6. Rendelj a Wolt-ból és ne gyorséttermekből!
7. Ha lehet ne kocsival menjél! ( Ha elektromos akkor is inkább sportolj )
Szebeni Hanna
12 éves (?)
Dancsó Virág Noémi
12 éves
Gócsa Lili
11 éves
Én ezen a földön élek
Viszont a sötétben félek
A vízen csillog a fény
Ez bennem az egy remény
A kócsag a sárban gázol
És ott halat fog magától
Én a padon nagyon fázom
Jöhetne már a barátom
Megyünk az erdőt lesve
Bozótba sünt keresve
Közelben száll egy darázs
A lelkem égő parázs
Este van már sötétedik
Baglyok az eget kémlelik
Holnap reggel meg már tavasz
Jön a róka ami ravasz
Schmidt Gréta
11 éves
Csak nézem a szemedet,
szeretnék olvasni benne,
de bezárt kapu, s mögötte
egy láthatatlan világ.
Egy apró mosoly,
talán felolvad a jégcsap,
de nem, hűvös marad,
és a Nap tüzén átragyog.
Egy apró, zöld sziget
tükör, mint tiszta tó,
és fürdik a lélek,
míg könny hulláma simogat.
S kezemre hull egy apró gyöngy,
és csillog ezernyi érzés,
mint bársony selyme
az újraéledt vágynak.
Csak nézem a szemedet,
szeretnék olvasni benne,
az álmokat, mi az örök
időben körbe vesz.
Látni a jövőt, mi még ködbe vesz,
bár ragyog, s mögötte az ismeretlen
egy bezárt világ, én nyitnám kapuját,
de a zár konok, és nem enged.
Pedig szép lehet, mint virágos rét,
színes lepkék tarka tánca
azúr égen, tündér fénybe
átsuhanó madarak szerelmes násza.
De elzárod előlem, látnom nem engeded,
meg sem érdemelném talán,
hisz csak egy árnyék vagyok
a rád hulló fény túloldalán.
Csak nézem a szemedet,
szeretnék olvasni benne,
de bezárt kapu, s mögötte
egy láthatatlan világ.
Teodor Larsen
?? éves
Martin Luther King szerint
jobb lenne ha béke
lenne, én is így
gondolom, ezért rap-be szedem.
Már nagyon sok ideje
gondol-kozom ezen. Bízzatok bennem
és tartsatok velem, mert
a polcról az időgépet
most leee-veszem.
Előre megyünk száz évet
keereeken, elmegyünk, Balatonra,
ahol nincs is tó
csak egy szeemétel lefedett kicsi folyó.
száz év múlva a
föld neve lesz a
szeemét hordó, hooogyha, nem
csinálunk semmit nem lesz
már semmi, EL ISMÉTLEM
A FÖLD JOBB IS TUD, LENNI!
Wagner Jakab
10 éves
A Talányok erdejében
nem tudjuk hogy mit tegyünk.
Mert a sok rajzfilm
kimerítette az ihletünk.
Tán kolonizáljuk a Holdat?
Ahhoz kellene pár oldat.
Keressünk új bolygót?
Vagy küldjünk fel egy hódot?
Csináljunk már valamit,
egy a kérdés, az, hogy mit!
Építsünk nagy űrállomást?
Vagy készítsünk sok műalkotást?
Sok dolognak értelme nincs,
de egy buldognak erről fogalma sincs.
Talán mentsük meg a Földet,
mert azt kiáltja: Ó ne ölj meg!
Hát ne pocsékoljuk a vizet,
mert elszárad a liget!
Ne bányásszunk olajat,
mert megmérgezzük a halakat.
A szénbányászás leállhatna,
és a szmog is meghalhatna!
A játszóterek áramot termelnének,
mert az emberek már mióta itt élnek!
Álljunk hát át bio-technikára,
mert jó ember aki kitalálta!
A hősugárzás is elég jó,
nem úgy, mint egy hintaló.
Nem végtelenek a készletek,
ám készülnek már elméletek.
Úgyhogy várjunk még egy kicsit,
mert a Földbolygón bizony van limit!
Kakas Matilda
17 éves
Kimentem,
kitettem végre a lábamat a járdára,
de valami hiányzik
arcom teljesen kilátszódik.
Első lépésem kint felnőttként.
A benti létben, ennyi szabadidővel fura ha
kisgyerekként estél ki.
A pandémia elején meg kiskorúnak számítottam,
de úgy tűnik a gyerek létem mostmár teljesen átpislogtam.
Kicsit álomszerű volt ez az egész
mindenki egy viccnek vélte.
Két hét volt az elején utána két teljes év
s mindenből két teljes ünnepély.
Iskolai életem felét egy monitoron éltem le
elveszett kirándulások, ballagások,
emberek s állások vesztek el.
Elveszett emberek után pedig tesztben reménykedtek,
de sajnos csak sírhelyek bukkantak fel hirtelen.
Ez a vírus behatolt az életünkbe mint egy rossz muzsikus,
Ágyunk alá bújt mint egy fals komikus.
Ezt is megéltük mostmár,
unokáinknak mesélhetjük bezártság nélkül a sok ódát.
Kiss Zsófia
13 éves
Ha a hazugság úgy fájna,
Mint mikor elhagytál ma.
Segítségért kiáltani,
De szem elõtt az ajtó bezáródik.
Szenvedés hátán heget ejteni,
Oly kínkeserves mint meglátni.
Szerelembe esve, elveszve szemeidben,
bolyongani egy kísértetjárta erdõben.
Vágyni rá, puha párnán,
A mély szakadék túloldalán.
Szánalmasan folyt le egy sós csepp,
Remegõ vörös szirmaira cseppenve.
Lelkének világos oldala mint maszk,
Takarja mily fájdalmasan hamis alatta.
Megtört, tompán csillogó szempár,
Szilánkra törve, való ikrével és vár:
Vajon eljön-e..?