Bánó Luca
12 éves

Polgárdin voltam a nagypapámmal,
vele a kosárpályára sétáltam.
Gondoltam,kihívom őt is egy versenyre,
Ki nyer előbb kosárlabda meccsbe?
Teltek az órák-percek-másodpercek,
Ő Legalább 20-at zsákolt,míg én csak egyet.
Nevetve lefutott egy 66 éves,
erre szerintem nem sok idős képes.
Mikor már elfáradtunk mind a ketten,
akkor is hazáig kergetett engem.
Kegyetlenül erős volt ,mint a vad,fekete bika,
s csak úgy ömlött belőle a sok taktika.

Másnap reggel már mentünk is haza,
sok puszival elköszönt nagypapa.
Nagy vígan felszálltam a buszra,
miközben azt gondoltam,
ez volt életem legjobb Karácsonya!

Teltek a hónapok,jött a tavasz,
Nem gondolta senki,hogy hívást kaphatsz.
A hívás egyenesen a papámtól jött,
és csak azt mondta vékony hangal:
Nagyon beteg,s egész nap csak köhög.

Másnap elment tesztet csináltatni,
s mint kiderült volt oka miért bemenni,
a teszten csak a pozitív szót találtam.
Mely miatt nagyon beparáztam.
Kívántam neki sok jóbbulást,
és elgondolkodtam,'Tényleg kelleni fog az oltás?'

Végül eldöntötték, korházban fogják tartani,
de a gyógyintézet sajnos nagyon távoli!
Ha szabadott volna se tudtuk volna meglátogatni,
itt már rögtön tudtam,hogy kelleni fog a szuri.

Elérkezett március 14.-e,
másnap lenne a szabadságharc ideje.
Épp a húgommal játszadoztam,
mikor meghallodtam bentről a zokogásokat.
Nagyon megijedtem,s már sejtettem,
Hogy a kórházban..hát.. nagyon rossz vége lett.
Sejtelmem valóra vált,s mindenki zokogott,
én meg halkan suttogtam:
Korona,te átkozott..
S ezen a napon,mikor a verset írtam,már tudtam,
Hogy 24.-én lesz a temetés,mondtam szomorúan.
Ez volt az én történetem,
nagyon fontos az önvédelem!
Minél hamarabb oltsd be magad,
nehogy véletlenül te is elkapd!