Kónya Vladimír Gyula
9 éves
Hogy megismerjük a világot, ami körülvesz minket,
Járjuk be együtt otthonos naprendszerünket.
A Nap áll e rendszernek a legeslegközepén,
Ő az egyetlen égitest, ami ott van minden bolygó egén.
Én nem élnék e csillagon, sőt gondolom te sem,
Lévén, hogy ez tüzes, forró, így ott szétég minden.
A Merkúrral sem más a helyzet: Ő is igen meleg,
Annyira, hogy lehet készíteni rajta sült legyet.
A Vénuszt átugorva, lévén az is ilyen,
Megérkezünk kék bolygónkra, amin lakunk, igen!
Itt honosult meg az élet, burjánzott szerteszét,
De vigyázzunk rá, gyógyítsuk a sebét!
Az emberek ma azt tervezik, hogy elmennek a Marsra,
Arra a távoli vörös sivárságra.
Bázisokat is terveznek új lakóhelyüknek,
Visznek oda rovereket, kis buszokat, majd azzal közlekednek.
Mars után jön a Jupiter, ez egy hideg gázgömb,
Békésen megy körbe-körbe, akárcsak egy léggömb.
Van rajta egy nagy viharfolt, ami Föld méretű,
Talán azért, hogy megmutassa milyen nagymenő?
A Szaturnusz gyűrűs bolygó, van neki sok holdja,
Sőt még annál is több, mint gondoltuk volna!
Ugyanis a gyűrűje pici kövekből áll,
Amik kicsiny holdakként kísérik az útján át.
Az Uránuszt és a Neptunuszt átugorva,
Eljutunk a Naprendszerből kidobott Plútóra.
Iszonyúan szomorkodhat ez a törpe bolygó:
Szétfagyasztó hideg van ott, Ő már exobolygó.
Átérve a rendszerünket, utaztunk egy fényévet,
Láthatjátok, a Földön kívül igen zordak a körülmények.
Őrizzük meg ezt a pici életbuborékot:
ne szemetelj, ültess fát és gyűjtsd a hulladékot!
Reggel, mielőtt felkelek,