Versverseny

Versverseny

Magunk fogságában

2021. május 30. - Kultúrpart

Domonkos Katica
17 éves 

Cím nélkül

Horvát Dorina
13 éves

Az idő,mely egyszer,
Velünk is eltelik.
Mint csak egy,
Röpke perc.

Mi elmegyünk,
Más marad.
Ha mi pusztítunk,
Az élet tovább máshogy halad.

Klímaváltozás következik,
Hatása majd rajtuk telik.
Globális felmelegedés,
Itt már teljesen más a remény.

A remény szava másra ered,
Bírják még ki ezt a hetet.
Bírják még ki ezt a hetet,
A maradék vízkészletek.

Csökkenőben van a dolga,
De ne térjen most nyugovóra.
Maradjanak és ne csökkenjenek,
Az energiakészletek.

Ne akarjuk hát ezt,
Védjük barátunkat!
Ki a Föld nevet viseli,
És kezünkben a sorsa!

Halkuló szívdobbanás

Péntek-Révész Amira
12 éves

 

Zűrzavar, hangok, riasztó fények,
A szmogszemüveg már nem divat,
ilyen a világ ,amiben élek.
vedd fel inkább a Diorodat!
Bár nem mondom, de azért érzem,
Hogy energiád ne vesszen fölösleg,
hogy ettől én igen, igenis félek!
növényidet esővízzel öntözd meg!
Olvadó jéghegyek nagy bajt jeleznek,
Öleld Őt szorosan, soha el ne engedd,
törd hát a fejed, hogyan mented meg!
csak érezned kell az igaz szeretetet!
Itt van a Földünk tele drága kinccsel,
Simogasd, ringasd el, mesélj neki szépet,
milyen az embernek, bizony rég nincsen.
meglátod egyszer, majdcsak újraéled!
 
Benéz az ablakon egy kósza reménysugár,
Biciklizz, fuss, ültess fát,
jobb élet lesz majd, talán, holnapután.
kényeztesd el a Földanyát!
És én hallgatom Őt, mélyen önmagamban,
Légy hűséges gyermek, barát és tanító,
dobban a szíve, csak nagyon-nagyon halkan.
de legfőképp legyél sebeket gyógyító!
És itt van a sok lim-lom szerte,
Ember! Az életed édenkert lesz,
boldog -e így a Földünknek lelke?
és te bátran reménykedhetsz.
Miért bukdácsolnál szeméthegyeken,
Ezen a bolygón még nagyon sokáig,
ha sétálhatsz perzsa gyepszőnyegen?
szívesen látott VENDÉG lehetsz.
 
Ne csak nézd, hanem te is lásd,
Ne adj neki mást, csak azt, amit kér,
ne csak halld, értsd meg a Föld szavát!
mert több szemét, itt biz el nem fér!
Vedd észre lágy szellő sóhaját
Két karoddal tartsd erősen kérlek,
vagy a zivatarnak tűnő zokogását!
csodás világunk nem érhet így véget!
Hiszem, a világot, amelyben élek.
Hiszem, holnap szép reggelre kélek.
Hiszem, az ember oly lesz, mint régen.
Hiszem, az életéért ő bármire készen.

Kételyek és remények

Lebó Zsófia
15 éves

A virág elszárad

A vándor elfárad

Az ő háta meghajlik

Zene nem hallatik

Nincs hang e világon

a letépett virágot

mely visszahozná őt az

életbe, hol él a gaz

vígan, s jól, lakomázva

új világra várva

az ablakot bezárva

 

Ha a Föld elpusztul

Új helyen meglapul

Nem érdekli mi marad

Mit tehetne tagad

Mi másnak is jó

Eltűnik, mint nyári hó

Tán nem érti miért is

 fontos ez oly nagyon?

Megérti egy napon,

egy hajnali órán

majdan megérti talán

Új élet hajnalán

Ős világ alapján

Létezik, majd ő tovább

Halkan csobban a tenger...

Mangel Léna
6 éves

Halkan csobban a tenger
alján sok halacska,
tetején vitorlák,
meg sem számolhatnád.
Éjjel-nappal így csobog,
de jó, hogy itt vagyok.
Sok halacska van alattam
rajtam úszkál sok vitorlás
bennük ül sok ember és
boldogok, hogy hajózhatnak
rajtam ki végtelen. 

Végén van egy vízesés,
amellett egy szép tisztás
amin sok ember piknikezik
kik ott is alszanak.
Pár ember nem marad, mennek haza
és így egyedül maradok
én ki végtelen.

De nekem így sem rossz
e szép helyen.
De mikor újra reggel lesz
mindenki itt terem
és alig nyitom ki szemem
máris mindenki itt lett.
Ennek én nagyon örülök
és gyorsan felöltözök.
(felveszi a hullámzó ruháját – a szerző)
Elkezdem simítani szép szoknyám
melyben mindenki vidám:
gyerekek fröcskölnek,
nagyobbak úsznak,
nagypapák meg vitorláznak.
Kisbabák a parton
anyukával vagy nagymamával.
Aztán eljön az ebédidő
mindenki kimegy a partra
vagy hamburgert vagy lángost majszolgat.
És mikor végeznek az evéssel
a nők napoznak,
a gyerekek meg pancsolnak,
a férfiak kiülnek
és egy-egy újságot böngésznek.
Eközben a gyerekek
kimennek a szárazföldre
és nekiállnak homokozni
meg homokvárat építeni. 

Hamarosan délután
mindenki hazavágy,
haza is megy mindenki
és estére a strand csendes így.

Védjük meg a Földet!

Fekete Liza Anna
11 éves

Én védeném a Földet,
Ha ő is óvna engem,
Ha nem övezné gyűlölet
A világot köröttem.

Én ezt nem mondanám,
Hiszen szerencsés vagyok,
S elkerüli elmém
Ezt a gondolatot.

Mert másoknak gondja
Sokkal több, mint nekem,
S ők éppen éhen halnak,
Míg én iszom, eszem.

Bizony, a Föld nekünk
Sokkal több, mint elég,
Míg nekik ott semmi,
Másnak víz is kell még.

S az energia is
Lételem,
Épp fogy míg ezt
Gépelem.

A sok ritka állat
Kihalás szélén áll,
Nem tart vissza senkit
Semmilyen jogszabály.

Szemetelés folyik,
Nem a tiszta folyó,
Ébresztő emberek,
Koszos ez a bolygó!

A sok PET palack
Ellepi a tengert,
Nem látjuk már tőle
A sok buta embert.

Akik eldobálják
Az üres palackot,
S nem gondolnak arra,
Mi lesz itt hamarost.

Tanárok és szülők,
Segítsetek nekünk,
A gyerekek szemét
Nyissátok föl velünk.

Mutassuk meg nekik,
Mit kell tennünk azért,
Hogy háborúk helyett
Sok fa virágozzék.

Hogy végre érezzük,
Milyen az illata,
Hagyjuk el a szobát,
Menjünk a szabadba!

Ne kelljen félnünk
A szörnyű koronától,
Aki már egy éve
A világ fölött trónol.

Védjük meg a Földet,
Hiszen rajta élünk,
És ha nem létezne,
Nekünk lenne végünk!

Cím nélkül

Boráros Nóra
8 éves

Itt a tavasz, jaj de jó, 
Fészket épít gólyaanyó. 
Tavasztündér varázsolt, 
Napsütést és virágot. 
Játszanak a gyerekek, 
Sok örömet szereznek.
A zöld fűben elfekszenek, 
Bárányfelhőt nézegetnek.
Fújdogál a lágy szellő,
Madarak bújnak elő.
Rigó fütyül le a fáról,
Énekel a Föld-napjáról. 
Halld meg, amit mondok neked: 
Védd meg te is környezeted!
Azt susogják a fák lombjai:
Oxigén nélkül nem élne senki. 
Ezért soha ne szemeteljünk, 
Óvjuk együtt környezetünk!

Zöldvilág

Gyapjas-Sári Zsolt
12 éves (?)

Ha fontos az életed,
Ezeket mind megteheted!

Figyelj oda, ne szemetelj
Így óvhatod környezeted!

Gyűjts szelektíven hulladékot,
Öntézéshez sok csapadékot!

Ültess fát, hogy legyen erdő,
Oxigén és friss levegő.

Energiát ne pazarolj,
használj inkább napkollektort!

Kocsi helyett gyalogoljál,
kerékpárral kiránduljál!

Kupakokat flakonokat,
Fémtárgyakat, papírokat,

Gyűjtőhelyre rakosgassad,
Mivel újrahasznosulhat!

Szeresd, tiszteld a természetet
állatokat, növényeket!

A gondoskodást meghálálják
egészséged megóvhatják!

Ne felejtsd el, hogy csak vendég vagy,
A természetet ne háborgasd

Együttélünk mindannyian,
ebben a nagy galaxisban.

Ha ezekre odafigyelsz,
A jövődet megvédheted.

Mikor újra látsz

Richter Péter Alex
14 éves

Veled láttam a kék eget,
Veled voltam, mikor nevettél,
Veled vártam a hűs szelet,
De te végül mégis elmentél.
 
S nem leszel ott, ha ballagok,
Nem leszel ott, mikor felnövök,
És mikor feléd szaladok,
Már nem leszel, mikor megjövök.
 
Hangod immár a széllel száll,
Óvón, s gondosan kísér haza,
Hogy mondjam, mikor újra látsz:
"Ide értem. Itt vagyok, Mama!"
süti beállítások módosítása