Mangel Léna
6 éves

Halkan csobban a tenger
alján sok halacska,
tetején vitorlák,
meg sem számolhatnád.
Éjjel-nappal így csobog,
de jó, hogy itt vagyok.
Sok halacska van alattam
rajtam úszkál sok vitorlás
bennük ül sok ember és
boldogok, hogy hajózhatnak
rajtam ki végtelen. 

Végén van egy vízesés,
amellett egy szép tisztás
amin sok ember piknikezik
kik ott is alszanak.
Pár ember nem marad, mennek haza
és így egyedül maradok
én ki végtelen.

De nekem így sem rossz
e szép helyen.
De mikor újra reggel lesz
mindenki itt terem
és alig nyitom ki szemem
máris mindenki itt lett.
Ennek én nagyon örülök
és gyorsan felöltözök.
(felveszi a hullámzó ruháját – a szerző)
Elkezdem simítani szép szoknyám
melyben mindenki vidám:
gyerekek fröcskölnek,
nagyobbak úsznak,
nagypapák meg vitorláznak.
Kisbabák a parton
anyukával vagy nagymamával.
Aztán eljön az ebédidő
mindenki kimegy a partra
vagy hamburgert vagy lángost majszolgat.
És mikor végeznek az evéssel
a nők napoznak,
a gyerekek meg pancsolnak,
a férfiak kiülnek
és egy-egy újságot böngésznek.
Eközben a gyerekek
kimennek a szárazföldre
és nekiállnak homokozni
meg homokvárat építeni. 

Hamarosan délután
mindenki hazavágy,
haza is megy mindenki
és estére a strand csendes így.