Péntek-Révész Amira
12 éves
Zűrzavar, hangok, riasztó fények, A szmogszemüveg már nem divat, ilyen a világ ,amiben élek. vedd fel inkább a Diorodat! Bár nem mondom, de azért érzem, Hogy energiád ne vesszen fölösleg, hogy ettől én igen, igenis félek! növényidet esővízzel öntözd meg! |
Olvadó jéghegyek nagy bajt jeleznek, Öleld Őt szorosan, soha el ne engedd, törd hát a fejed, hogyan mented meg! csak érezned kell az igaz szeretetet! Itt van a Földünk tele drága kinccsel, Simogasd, ringasd el, mesélj neki szépet, milyen az embernek, bizony rég nincsen. meglátod egyszer, majdcsak újraéled! |
Benéz az ablakon egy kósza reménysugár, Biciklizz, fuss, ültess fát, jobb élet lesz majd, talán, holnapután. kényeztesd el a Földanyát! És én hallgatom Őt, mélyen önmagamban, Légy hűséges gyermek, barát és tanító, dobban a szíve, csak nagyon-nagyon halkan. de legfőképp legyél sebeket gyógyító! |
És itt van a sok lim-lom szerte, Ember! Az életed édenkert lesz, boldog -e így a Földünknek lelke? és te bátran reménykedhetsz. Miért bukdácsolnál szeméthegyeken, Ezen a bolygón még nagyon sokáig, ha sétálhatsz perzsa gyepszőnyegen? szívesen látott VENDÉG lehetsz. |
Ne csak nézd, hanem te is lásd, Ne adj neki mást, csak azt, amit kér, ne csak halld, értsd meg a Föld szavát! mert több szemét, itt biz el nem fér! Vedd észre lágy szellő sóhaját Két karoddal tartsd erősen kérlek, vagy a zivatarnak tűnő zokogását! csodás világunk nem érhet így véget! |
Hiszem, a világot, amelyben élek. Hiszem, holnap szép reggelre kélek. Hiszem, az ember oly lesz, mint régen. Hiszem, az életéért ő bármire készen. |