Papp Csilla, Lovas Róbert, Tarr Noémi és Szalai Viktória
11 évesek

Csorba Dorka
11 éves

Böhm Hanna
16 éves

Elszáradt virágok, éjsötét ég
Régóta kerestem ezt a kertet én
Hát most itt van. Oly gyönyörű,
Mégsincs benne semmi derű.

Miért akartam? Mondd, miért?
Itt egy sötét árnyék kísért!
Vajon mióta lehet itt?
Ki tudja. De mindent vitt,
Mi számomra egyszer fontos volt
Anyám! Hogy nem láttam, hogy hazugok?

Csillagtalan az éjszaka máma
Senki nem néz a kókadt virágra.
Nemrégen érkezett csupán,
Mégis meghalhat a dél hallatán.
Miért akartam - kérdezi-
Ebben a szépségben megrohadni?

Átkos, csendes, halott a kert.
Nincs már semmi, csak a levert
Megkopott tábla, mi hirdeti
,,Boldogok Kertje! Tessék bejönni!"

Oldal Szonja
9 éves

Kicsi voltam, és a családdal az erdőt jártam
Minden napon a zöld látóhatárt vártam
Sokat meséltem fűnek és fának
Dalokat daloltam a zöld földanyának

Lassan felnővök és a mesém a régi
De pici gyermekszívem a Földet félti
Sokat meséltem fűnek és fának
Már halkabban dalolok a zöld földanyának

Néha érzem, hogy zokog a Föld magja
Nem jut el az emberekhez a földanya hangja
Sokat meséltem fűnek és fának
Már nem ér el dalom a zöld földanyának

Mikor útra kelünk, órákat utazunk
Autóval megyünk, hogy végre túrázzunk
Hova lett a zöld, hol vannak a fecskék
A mezőkön elfogynak az apró méhecskék

Nézem a tájat, látok sok füstöt és kéményt
Nap helyett már nem látom csak a lámpa fényét
Mesélnék még fűnek és fának
Hogy meghallják az emberek hangját a földanyának

Minden elmúlik, mi szép és természetes
Csak gyárak és házak vannak, ez félelmetes
Mesélni akarok újra, a fűnek s a fának
Hogy dalolhassak még a zöld földanyának

Jó lenne, ha mindenki értené végre
Szemünket emeljük az elszürkült égre
Könyörgöm, hogy szóljunk fűhöz és fához
Szavunk eljusson a zöld földanyához

Harcolunk magunkkal és egymással folyton
Rágódik mindenki egy lerágott csonton
Pedig ami kellene, hogy egy legyen a célunk
A Földön ne legyen majd egykor szemétdomb a sírunk

Sokat meséljünk a fűről és fáról
Dalokat írjunk a zöld földanyáról
Tanulja meg mindenki hogy a természet lényege
Hogy Földünk védelme, az élet feltétele!

Káposzta Nelli
10 éves

Lovaglok vagy ezer éve.
Jól is megy, hát egy éve.
Ügetek teljesen egyedül.
Lovaglok már remekül.
Leesni nem szoktam!
Felszerelésem megszoktam,
Fontos, hogy jól ülj a nyeregben!
Nyáron a jó melegben.
Táborok is bizony vannak.
Lovagolhatsz viharban.
Lovas szív, lovas lélek.
Lovas leszek amíg élek.

Kósa Panna Krisztina
13 éves

Komor szürke reggel
S most éhes béllel
a nap végét várom a téllel

De mi mást tehetnék én,
ha csak egy diák vagyok még
Véleményem nincs s nem is lesz
Hisz belőlem senki sem lesz!

Bozsó Bianka
14 éves

Boldogak lennénk-e ha meglenne mindenünk?
Anyagilag, s tárgyilag gazdag lenne a világ.
De szeretetben, s megértésben hiányt szenvednénk.
S harcolnánk a végtelenig, míg nem lesz semmink sem.

Ez a járvány megmutatta, hogy mi is lesz velünk.
Ebben a világban, hol az emberi értékek a világ mélyébe felednek,

hol a hazugság, az igazság,
hol a gyűlölet a szeretet,
hol a csalás a becsületesség értékrendje.

A világ mely felé tartunk, pusztítóbb és veszélyesebb,
mint bármi más az emberiség történelmében.

Kósa Panna Krisztina
13 éves

Az eső lankad
mint folyó apad
egy nemzet szétszakad

Üssön, kopjon a magyar zászló
majd egyszer szólok pár szót
ezen jogon magam védve
Egy nemzet ment végbe

Siess, fogd meg a kárpát lábát
Nincs már idő csapni lármát
Menni kell majd,
mind tudjuk
De egy nemzedéket hadd maradjunk

Bányai-Boris Móric
11 éves

Védd a Földet,
hogy sokáig élhessünk rajta!
Szeresd a zöldet!
Ne dobálj szemetet, mint a sok buta fajta!

Ne egyél annyi húst!
Ne legyen a sok állat bús!
Ne járj autóval, ha lehet,
de a biciklizés mehet!
Ne égjen este sok lámpa,
az éjjeli állatok vágya!
Ne pazarold az áramot!
Védd az összes állatot!
Ne szennyezd a vizeket,
hol a sok gólya csipeget!

Ha ezeket betartod,
az életet megtartod.

Felkai Angelika Zelda
9 éves

Szomorúan pislog a palack a Napra,
Miért van ő az erdőben eldobva?
Belerúg egy gyerek, s a palack mondja:
Ennél siralmasabb már nem lehet a sorsa.

Fölszúrja egy szarvas és összebarátkoznak,
Most már együtt ketten bandukolnak,
Az eső belefoly a palackba,
A szarvas pedig megissza.

Egy örök életre együtt vándorolnak.