Oldal Szonja
9 éves

Kicsi voltam, és a családdal az erdőt jártam
Minden napon a zöld látóhatárt vártam
Sokat meséltem fűnek és fának
Dalokat daloltam a zöld földanyának

Lassan felnővök és a mesém a régi
De pici gyermekszívem a Földet félti
Sokat meséltem fűnek és fának
Már halkabban dalolok a zöld földanyának

Néha érzem, hogy zokog a Föld magja
Nem jut el az emberekhez a földanya hangja
Sokat meséltem fűnek és fának
Már nem ér el dalom a zöld földanyának

Mikor útra kelünk, órákat utazunk
Autóval megyünk, hogy végre túrázzunk
Hova lett a zöld, hol vannak a fecskék
A mezőkön elfogynak az apró méhecskék

Nézem a tájat, látok sok füstöt és kéményt
Nap helyett már nem látom csak a lámpa fényét
Mesélnék még fűnek és fának
Hogy meghallják az emberek hangját a földanyának

Minden elmúlik, mi szép és természetes
Csak gyárak és házak vannak, ez félelmetes
Mesélni akarok újra, a fűnek s a fának
Hogy dalolhassak még a zöld földanyának

Jó lenne, ha mindenki értené végre
Szemünket emeljük az elszürkült égre
Könyörgöm, hogy szóljunk fűhöz és fához
Szavunk eljusson a zöld földanyához

Harcolunk magunkkal és egymással folyton
Rágódik mindenki egy lerágott csonton
Pedig ami kellene, hogy egy legyen a célunk
A Földön ne legyen majd egykor szemétdomb a sírunk

Sokat meséljünk a fűről és fáról
Dalokat írjunk a zöld földanyáról
Tanulja meg mindenki hogy a természet lényege
Hogy Földünk védelme, az élet feltétele!