Nagy Viola
7 éves

Minden nap ölelgetem,
a legjobban szeretem.
Rózsaszín, sokat mosolyog,
szeme huncutul ragyog.
Egyszer szalonna illata volt,
mert valaki beleharapott.
Velem alszik az ágyamban,
megnyugtat rossz álmomban.
Plüss társait is szereti,
Tacsit különösen kedveli.
Több neve van: Turcsiorrú, Cunci, Dinka,
ő egy szerethető kis malacka.

Vig Anna Réka
11 éves

Mint a madár, szeretnék szabad lenni,

Mint a veréb a magasban szállni,

Százszor a felhők közé repülnék,

Veled mindig boldog lennék.

 
Mint a szellő, szeretnék fújni,

Mint a levegő, átlátszó lenni,

Az embereket fentről nézném,

Hozzád mindig visszamennék.

 
Mint a levendula, szeretnék illatozni,

Mint a rózsa, virágot hozni,

Az illat messzire eljutna,

Téged odahozna.

 
Mint a hegedű, szeretnék zenélni,

Mint a fuvola, lágyan énekelni,

Az embereknek nyugalmat adnék,

A zenét megszeretnék.

 
Mint a szarvas, szeretnék az erdőben élni,

Mint az őz, nagyokat szökellni,

Ott aztán boldogan élnénk,

Együtt sokat lennénk.

 
Mint a folyó, szeretnék csobogni,

Mint a patak, halkan csorgadozni,

Hegyeken, mezőkön, sok helyen járnék,

A végén a tengerbe folynék.

 
Mint a tenger, szeretnék hullámozni,

Mint az óceán, a földet körülölelni,

Szeretnék csendben partot mosni,

Lassan szigeteket süllyeszteni.

Csemez Ádám
7 éves

A papírgyűjtés jó dolog,
ha a kék kukába dobod.
Palackok, flakonok, zacskók,
a sárga gyűjtőbe valók.
Törött tányér, színes üvegek,
a zöld kukába menjenek!
Mindenféle fehér üveget
fehér kukába tegyetek!
Ha minden a helyére kerül,
bolygónk, a Föld örül.

Besenczi Nóri
16 éves

Milyen érzés látni,
Ahogy milliók éheznek?
És hogy segíteni nekik
oly kevesen érkeznek?

Milyen érzés látni,
Viharvert erdőket?
Savaseső utáni
Lepusztult fenyőket?

Milyen érzés látni
A szemétszigeteket,
Amik óceánok
Tetején lebegnek?

Milyen érzés látni
Egy csupasz lábú gyereket?
Aki kartonlapon ülve,
Anyja mellett kéreget?

Milyen érzés látni,
Egy szenvedő madarat,
Ami a szeméttengerben,
Az olajban ragadt.

Milyen érzés látni, egy
Árvíz-sújtotta várost?
S a víz után hátramaradt,
Óriási káoszt?

Milyen érzés látni azt,
Ahogy fajok halnak ki?
Vagy, azt ahogyan tavak, folyók
Sorban száradnak ki?

Milyen érzés látni azt,
Ahogy az erdőtűz elől
Több százezer ember
És állat menekül?

Milyen érzés „látni”,
Hogy nem látod a napot
Levegőt is alig kapsz…
Hogy bírod a szmogot?

Milyen érzés látni,
Ahogy „fejlődik” világunk
De problémák hallatán
Csak a fejünk rázzuk.

Nem tetszik az szeméttenger?
Kinyomod a tévét.
Inkább, mint hogy azt a flakont a kukáig
vinnéd.

Egyre többen, egyre többet
És gyakrabban hibázunk.
Hová jutunk, hogyha már
Egymásra sem vigyázunk?

Fogjunk össze, legyünk jobbak, segítsünk
egymáson!
Legyen egy szebb, tisztább és jobb, élhetőbb
Világunk!

Tóth Anna
7 éves

Csillag az én lovam,
vele mindig jól érzem magam.
A szőre fehér, nagyon szép,
gyorsan és fürgén lép.
Ha találkozunk körbe szimatol,
kedvesen, szeretettel udvarol.
A mezőn boldogan futkározik,
társaival fogócskázik.
Ha Csillag rosszalkodik,
a gondozója mérgelődik,
de nem bántja, szereti,
türelmesen neveli.
Nagyon-nagyon szeretem,
ő az igazi kincsem!

Jánvári Orsolya
15 éves

Süt a nap, de tudod mit?
Belül még is a sötétség uralkodik.
Közel vagy de még is távol
hát mond a sarki fény miért jobb?

Mikor én vagyok a csillagod?
Ezerszer jobban ragyogók.
Távol még is a nap sütés,
de a plátói szerelem még él.

Nem adhatom a szeretetem,
csak neked egyetlen szerelmem.
De ha tudod mit jelent a szeretet
akkor mitől, és miért félsz?

Hiányzik a mosolyod, és a zöldes barnás szemeid. Hiányzik a nevetésed
de el kell hogy keserítselek
mert ha kellenék én már nem leszek. 

Radics Hanna Mira
7 éves

Samu az én kedvencem,
alig vártam, hogy meglessem!
Örültem, hogy megláttam,
mikor állatkertben jártam.
Adtam volna almát neki,
de ő azt még nem eheti.
Láttuk, ahogy sétálgatott,
mamájától nem tágított.
Jövőre is elmegyek,
akkor már én is nagyobb leszek!

Cefola Sofia Vittoria
15 éves

A rét
Zöld.Vidám.
Fut.Hempereg.Kacag.
Nem digitális.Csupa élet.
Boldog.

Bodnár Krisztina
17 éves

Univerzum, oly nagy e csepp szó.
Mennyi rejtelem, mennyi titok,
Vajon e nagy világban nyomot hagyhatok?
Csillagok, fénylő távoli csillagok.
Csak ti látjátok azt az éjjeli magányt, 
A szomorú éj égi dalát. 

Földünk, drága egyetlen bolygónk.
Mennyi szennyet bír a szíved, 
Hát mennyi az emberekbe vetett hited? 
Magyarország, bús kicsiny ország. 
Vakok gyermekeid, nem látják, 
Mily értékes vagy drága Magyarország.

E pont ahol én állok nincs magasan, 
Nem látom a fényt, a Napsugarat.
Csak bűnt, szennyt és hazugokat,
Vajon letudjuk rakni az álarcokat?
Csak egy kis jóság kéne, cseppnyi 
És akkor talán a Föld is tudna egy nagy levegőt venni. 

Szív, mely dobog szüntelen. 
Ébreszd fel bennünk a kedvességet, 
Hadd lássam újra az emberséget.
Oh Eső mosd le a bűnünk,
Így újra kisgyermeknek tűnünk.

Ártatlanok és önzetlenek legyünk, 
Hogy az Isten újra fogja kezünk. 
Tedd szebbé, jobbá, 
Ne törj össze mindent rommá. 

Borbiró Barna
15 éves

Hány éves korában kezdi el az ember,
Felfedezni saját maga labirintusát?
Amint az illető kezd megérni fejben,
És ellöki magától a lelkében lévő izgulást.

Én eddig magamat mutattam álcázva,
De minél tovább gondolkodok magamba,
Annál mélyebbre jutok lelkem bányájában,
És a talaj bármikor beszakadhat alattam.

De én csak várom, hogy szakadjon és essek,
Hogy megismerjem az idegent, amitől félek.
És zuhanás közben látok-e majd kék eget?
Nem tudom, de érezni fogom, hogy élek.

És a végén még lehetséges, hogy csalódok,
De én ezzel tisztában voltam ezért indultam,
Meg akartam ismerni magam, ez a valós ok.
És most már a lelkem és testem is ciklusban.