Bodnár Krisztina
17 éves

Univerzum, oly nagy e csepp szó.
Mennyi rejtelem, mennyi titok,
Vajon e nagy világban nyomot hagyhatok?
Csillagok, fénylő távoli csillagok.
Csak ti látjátok azt az éjjeli magányt, 
A szomorú éj égi dalát. 

Földünk, drága egyetlen bolygónk.
Mennyi szennyet bír a szíved, 
Hát mennyi az emberekbe vetett hited? 
Magyarország, bús kicsiny ország. 
Vakok gyermekeid, nem látják, 
Mily értékes vagy drága Magyarország.

E pont ahol én állok nincs magasan, 
Nem látom a fényt, a Napsugarat.
Csak bűnt, szennyt és hazugokat,
Vajon letudjuk rakni az álarcokat?
Csak egy kis jóság kéne, cseppnyi 
És akkor talán a Föld is tudna egy nagy levegőt venni. 

Szív, mely dobog szüntelen. 
Ébreszd fel bennünk a kedvességet, 
Hadd lássam újra az emberséget.
Oh Eső mosd le a bűnünk,
Így újra kisgyermeknek tűnünk.

Ártatlanok és önzetlenek legyünk, 
Hogy az Isten újra fogja kezünk. 
Tedd szebbé, jobbá, 
Ne törj össze mindent rommá.