Besenczi Nóri
16 éves

Milyen érzés látni,
Ahogy milliók éheznek?
És hogy segíteni nekik
oly kevesen érkeznek?

Milyen érzés látni,
Viharvert erdőket?
Savaseső utáni
Lepusztult fenyőket?

Milyen érzés látni
A szemétszigeteket,
Amik óceánok
Tetején lebegnek?

Milyen érzés látni
Egy csupasz lábú gyereket?
Aki kartonlapon ülve,
Anyja mellett kéreget?

Milyen érzés látni,
Egy szenvedő madarat,
Ami a szeméttengerben,
Az olajban ragadt.

Milyen érzés látni, egy
Árvíz-sújtotta várost?
S a víz után hátramaradt,
Óriási káoszt?

Milyen érzés látni azt,
Ahogy fajok halnak ki?
Vagy, azt ahogyan tavak, folyók
Sorban száradnak ki?

Milyen érzés látni azt,
Ahogy az erdőtűz elől
Több százezer ember
És állat menekül?

Milyen érzés „látni”,
Hogy nem látod a napot
Levegőt is alig kapsz…
Hogy bírod a szmogot?

Milyen érzés látni,
Ahogy „fejlődik” világunk
De problémák hallatán
Csak a fejünk rázzuk.

Nem tetszik az szeméttenger?
Kinyomod a tévét.
Inkább, mint hogy azt a flakont a kukáig
vinnéd.

Egyre többen, egyre többet
És gyakrabban hibázunk.
Hová jutunk, hogyha már
Egymásra sem vigyázunk?

Fogjunk össze, legyünk jobbak, segítsünk
egymáson!
Legyen egy szebb, tisztább és jobb, élhetőbb
Világunk!