Takács Napsugár
10 éves 

Egy röpke álomkép,
Mely régi őszt idéz,
Már elmúlt rég,
De még bennem él.

Gyönyörű csend,
Ahogy egy vízcseppen mereng
Sötétbarna fákon,
Egy tündérszép álom. 

A zöld hiányában,
Egyedül magában,
Vörös leveleket nézve,
Az álom szomorúságot érez. 

A szív ahogy dobban,
Az ősz betoppan,
Az est is kopogtat,
A Hold meg sajtot ropogtat.