Sarok Anetta
12 éves

Zöldellő rét, csillogó patak,
Büszke hegyek, hol a forrás fakad.
Sikolt a sas, röppen a pinty,
Szellő susogásában falevél ring.

Tiszta, szép víz tele élettel,
Virgonc halakkal, fürge siklókkal telt.
Ilyen volt a tavasz, tele örömmel,
Ilyen volt a tavasz, tele gyönyörrel.

De csak volt! Anyaföldünk kesereg:
A föld és a víz szörnyen szennyezett;
Pusztulnak növények, pusztulnak állatok.
Szegény ártatlanok… Ők mind csak áldozatok.

Esőerdők, szavannák sorban tűnnek el.
Emberek, már megint mit rontottunk el?
Növények, állatok családját, otthonát…
Nem hoztunk mást, csak pusztulást, rombolást.

És ennél rosszabb lesz, még rosszabb lehet!
A fák, az állatok, az életek gyorsan peregnek!
Gyárak és iparok veszik át helyüket,
S árasztják  szennyező füstjüket.

De van még remény! Lehet még változás!
Nem kell hozzá más, csak erő, összefogás.
Cselekedetek, ügyesség, kitartás,
És lehet az élőhelyünk mindjárt más.

Talán olyanná, mint volt, már nem tehetjük,
Mert a visszafordíthatatlant már megtettük…
De nagy változásokat vihetünk végbe
Emberi összefogással, nagy segítséggel!

Teremthetünk otthonokat, ültethetünk fákat!
Nem pazarlunk, kevesebbet építünk gyárat!
Óvjuk a vizet, vigyázunk a szennyezéssel,
Vigyázunk otthonunkra, vigyázunk az egészségre!

És talán felépül egy jobb világ,
Ahol szeretik az állatokat, beleértve a kutyát.
Embernek hű társa sem lesz elnyomásban,
Minden árvának lesz egy új világa.

Ilyen világban szeretnék felnőni,
Ilyen világban szeretnék alkotni, élni.
Ha mindenki összefog, van esély talán,
Ha mindenki odafigyel, lehet egy jobb világ!