Nagy Péter
9 éves

Kijövök az iskolából,
meglátom apám tekintetét,
Odafutok tüstént,
megölelem fürgén.

Elindulunk a megállóba,
elhagyjuk az iskolát.
Megkérdi apám.
-Mi volt az órán?

-Vedd fel a maszkot!- figyelmezetet apa,
mert jön a busz.
-Hová üljünk?
-Mondjuk üljünk oda!

Tíz perc múlva hazaérünk,
a maszkot levesszük.
Kézmosással fertőtlenítünk,
sajnos most ilyen az életünk.

Kósa Panna Krisztina
13 éves

A sok kérdő tekintet
ki hallgatja ezt legyintget
Az ablak előtt a téli reggelen
megnyugtatja bús lelkem

Komor, fakó délelőtt,
enyhén köd szállt, mint 7 előtt
Majd csengessen a halál újra,
hátha a szomszéd ajtót nyit pár szóra.

Kiss Viktória
12 éves

Az erdő már halott,
Ember ez a te pusztításod.
Mindenhol csak kivágott törzsek,
Lombkoronájuktól megfosztották őket.

Mondd! Nem szereted a természetet?
Mikor az ad neked életet.
Te meg tűzzel-vassal égeted,
S fejszéddel támadod meg őket.

Azért, mert kell neked egy kucsma,
Meghal érte egy egész falka.
Mert kell neked egy újabb cipő,
Hogy eltaposs mindent, ami élő.

Erdőbe érsz, az avar megrezzen,
Tisztásra lépsz fűszál megremeg.
Minden állat fut előled,
Mivel, hogy rettegnek, félnek tőled.

Próbáld meg szeretni,
A világot jobb helyé tenni.
S élhetünk nyugodtan tovább,
Ha talán a természet egyszer megbocsát!

Szarvas Gergő
11 éves

Erdőben, mezőben,
dombokon, hegyeken,
természet bölcsője
ringat el csendesen.
Patakok, tengerek
gyönyörű vizében
állatok nyüzsögnek
a természet szívében.
Patakok zsivaja,
tengerek vihara,
hullámok kacaja,
csobogó moraja,
halak és emlősök,
bálnák és teknősök,
lakói vizeknek,
régóta szenvednek.
Szemét és szennyezés,
piszok és rettegés,
kihaló állatok,
szenvedő szárnyasok.
Erdők és tengerek,
dombok és nagy hegyek,
a Föld bolygó megremeg,
valaki mentse meg!

Máté Lili
14 éves

Rigó szállott a faágra. 
Mily védtelen, mily árva. 
Hiányolja a leveleket, 
A forró, vidám kikeletet. 
 
Hogy társaival messze szálljon, 
S meg nem álljon, csak éjszakákon. 
Hogy melengesse szárnyait a Nap sugara, 
S virágokban pompázhasson udvara. 
 
De a tél, rossz mostoha. 
Épp oly csúf, mily ostoba. 
Kelepcébe zárja a madarat, 
Kiben tombol még az akarat. 
 
Ég benne az izgalom, a vágy, 
Hogy érezhesse a tavasz illatát. 
Hol van már a gólyahír? A hóvirág? 
Meddig tart még, e sivár világ? 
 
Rászállott a fára egy madárka. 
S szánakozva néz a tar ágra. 
Immáron te is kopasz lettél? 
Hát ilyen, ez a csúf, öreg tél. 

Taba Szabina
17 éves

Hogy miért jó nekünk élni a földön?
Hogy mi mindent köszönhettünk bolygónknak?
Hogy az élet miért nem habostorta?
Most elmesélem neked is kis öcskös.

Az ébresztő amire felkelsz rögtön,
A kávé,  ami csak rád vár naponta
A gyermek és az a huncut mosolya.
Na ezért érdemes élni a földön.

Mondd kedves, te is voltál már  szerelmes?
Adtad már el a te szívedet másnak?
Aztán az élet kegyetlen volt veled?

És aztán minden folytatodott másnap?
Na láttod pont ezért szép az életed
Becsüld hát meg szépségét, és csodáljad.

Reményi Judit
4 éves

Olyan édes ez a nyuszi,
Fehér bundája de cuki!
Minden nap kap egy kis répát,
friss vizet és egy kis szénát. 

Ugrándozik minden nap,
Kiugrott a huncut tegnap!
Szomorkodik magányán,
Nem találja gazdáját. 

Keresgéli gazdája,
Rátalál a zsiványra
kertben, kinn a fenyő alatt,
megtalálta a kis nyulat. 

Sok-sok finom répával
Kedveskedik nyulának.
Megfogadja, jobban vigyáz
Nem engedi kedvenc nyulát.

Maródi Gréta
8 éves

A környezettudatosság nyakatekert szó,
Elmondom hát egyszerűbben, miről is van szó:

Zárd el csapod, hogyha csepeg,
ne pazarolj ivóvizet.
Ne folyassad, ha nem muszáj,
mert kiszárad az óceán.

A szikrázó napsütésben,
ne égjen a lámpád fénye.
Kapcsold ki a monitorod,
hagyd üresen konnektorod.

Szemetedet válogassad,
színes kukák csak Rád várnak.
Anyag szerint külön rakjad,
színkód szerint szortírozva.

Műanyag és zacskó, szatyor
sárga kuka csupa mosoly.
Kék kuka csak papírt zabál
Újság, karton neki dukál.

Szürke kuka fémet eszik,
Konzervdobozzal kérkedik.
Zöld kukába üveg mehet,
Az sem baj, ha koszos, repedt.

Légy hát környezetkímélő s környezetbarát,
ÖKO legyen varázsszavad, így lesz zöld a táj.

Zou AiMi
13 éves

I.
Köszönöm az emlékeket
Csókokat,
Öleléseket,
Köszönöm hogy voltál nekem
Fájdalmakat,
Örömöket,
Köszönöm hogy adtál nekem
Amenyit csak lehetett,
Igaz nem is léteztél
Csak elmémben lézengtél,
De mostmár elengedlek
Nem kergetlek többet,
Szeretlek vagy szeress
Ígérem többet nem leszek a terhedre
Csak a gondolatot kell még elkergetnem
A mindjárt felrobbanó fejemben
Hogy voltál, de már nem vagy velem

II.
Fáj hogy nem vagy már
Nincs több csókom tőled, te vad forradalmár,
Nem zeng fejemben ámulatba ejtő hangod
És nem látom kápráztató arcod,
Igaz nem is éltél
Csak fejemben nevettél
Sírtál, keltél, feküdtél
Hiányzol, de nagyon
Azt még nem tudom hogy,
Hiányzik valami, ami soha nem volt az enyém
De gondolom ez maga a rejtély
Amit nem teljesen értek még
Sírjak avagy nevessek
Vagy temessem el magamba, a mélybe

III.
A te szived másé
A tökéletes lányé
Igaz én alkottalak
Fejemben, gondolatokkal
De kiléptél
Engemet védtél
Elszakítottad magad
Mielőtt túlságosan
hozzám ragadtál volna
Megevett a gyász
Kerestél mást
Kihez odakapcsoltad magad
Nekem meg hagytad
Hogy a sarokban sírjak

IV.
Kérlek maradj
De inkább menj
Hiányzik azaz arc
De utálom is egyben
Két pici felem
Két felé visz el,
Fuss amíg lehet
Keresnek téged
Menekülj előlem
Mielőtt túl késő lenne
Nagy a félelem
Galád a lelkem
Ha mégis maradsz, átölelsz
Szerelmem kifejezhetetlen lesz
De sajnos nem ígérhetek;
Boldogan éltek véget
Az egyetlen vágyam
Hogy veled legyek
Együtt szárnyalva,
De nem lehet
Két ellentétes világ,
Gonosz a külvilág
Lehet te vagy sorsom
De túl sok a gondod
Nincs hatalmam efelett
Féltem édes lelkedet;
Úgyhogy menj, szárnyalj
Vigyázz magadra
Ne feledd hogy egyszer régen
Téged egy szív, szeretett
Coda
Köszönöm hogy adtál nekem
Amennyit csak lehetett
Furcsa hogy egy képzelet
Többet ad mint egy ember

Ölj meg
Akassz fel
Te tetedd ezt
De én csesztem el
Beszélni sem beszélsz velem
Én kértelek meg erre
Bár meg se kértelek
Ellöktelek
Sajnálom hogy ezt tettem
De te fojtottál meg
Már melletted sem merek állni
Mert tudom hogy tovább fogsz fojtogatni
Sajnos számomra ez nem vicc
Bocsánatot szeretnék kérni
De azt nem fogom mondani hogy sajnálom
Amit tettem az önző volt
De nem szeszélyből tettem amit tettem
Már rég halott lennék más esetben

Kérlek add a kezed
Nem látok semmit
Kérlek halgass meg,
Félek nincs értelme élni
A kezem bánta,
Meg lett vágva
Véletlen?
Sajna nem
Kérlek add a kezed,
Hadd fogjam meg
Vezess ki a ködből,
Nem látok a sok könnytől
Hallgass meg,
És add a kezed
Segíts meg
Mielőtt túl késő lenne

Franciska
8 éves

Sétálok a tengerparton, érzem
ahogy a lábamhoz ér a víz.
Sétálok a homokban, nézem
hogy mennek a rákok, a kagylók.
Gyerekek játszanak a vízben,
dobálják a labdát.
A napernyők alatt nők
napolajjal a hátukon.
Néha vannak ebédlők,
néha meg nincsenek.
Hát ilyenek a strandok.