Máté Lili
14 éves

Rigó szállott a faágra. 
Mily védtelen, mily árva. 
Hiányolja a leveleket, 
A forró, vidám kikeletet. 
 
Hogy társaival messze szálljon, 
S meg nem álljon, csak éjszakákon. 
Hogy melengesse szárnyait a Nap sugara, 
S virágokban pompázhasson udvara. 
 
De a tél, rossz mostoha. 
Épp oly csúf, mily ostoba. 
Kelepcébe zárja a madarat, 
Kiben tombol még az akarat. 
 
Ég benne az izgalom, a vágy, 
Hogy érezhesse a tavasz illatát. 
Hol van már a gólyahír? A hóvirág? 
Meddig tart még, e sivár világ? 
 
Rászállott a fára egy madárka. 
S szánakozva néz a tar ágra. 
Immáron te is kopasz lettél? 
Hát ilyen, ez a csúf, öreg tél.