Lendér Zsuzsa
16 éves

Sorsunk megpecsételődött
A karma igenis vissza ütött
Barátomnak hívtalak mikor még két karom közé zártalak.
Azóta változtak az idők ,változtak az évszakok s rá jöttem rád több időt nem áldozhatok.

Közös jövőnknek véget vetek
Többet neked már nem hiszek.
Becsaptál engem amikor azt mondtad "számíthatsz rám ha bajban vagy".
Azóta nem sietek sehova ,nem kisérlek suli után haza s ha néha eszembe jutsz már nem érdekel mit
hazudsz.

Régen igaznak hittem a szavaidat
Naiv voltam ,hogy elhittem a kifogásaidat.
Nem volt szép tőled ,hogy akkor törtél össze mikor nehéz idők jöttek.
Szükségem lett volna a támogatásra de pont te szúrtál engem hátba.

Megbocsátottam volna neked
Ha bevallod minden egyes tetted
Vagy legalább azt az egyet ami a barátságunknak véget vetett.
Elhiszem neked pont az kellett akiért én minden meg tettem.
De mondd belegondoltál velem mit teszel, vagy azt hitted úgyis elég leszel?

Talán túl nagy volt a büszkeséged
Most pedig nem bírod a veszteséget
Viszont en másra sem tudok gondolni csak hogy az exem miattad hagyott itt engem.
Azóta már téged is elhagyott hiszen számára az emberek mind ajánlatok.
A tárgyak pedig vigasztalok a nők pedig használhatok

Elengedlek téged is
Ahogyan anno őt is.
Téged sokkal nehezebb volt elfeledni hiszen mindennap a tetteid után a szemembe tudtál nézni.
Én téged választottalak volna ha bennem kicsit megbíztál volna.

Nem haragszom
Viszont nagyot csalódtam
Ebben a versben ezt mégis írhattam
Nem mondhattam eddig senkinek
Így leírom hát mindenkinek.
Aki ezeket a sorokat olvassa már tudja miért hagytalak végül magadra.