Gadó Sára
14 éves
Amikor kinézek az ablakon, elvarázsol a táj,
Ilyenkor elfelejtek mindent, ami fáj.
Kinézek, s látom, hogy mindenki boldog,
Valahogy megnyugtat ez a dolog.
Látom a vígan csipogó madarakat a fán,
A vígan sétáló embereket az utcán.
A bicikliző gyerekeket,
Az utánuk siető szülőket.
Telnek a napok, ki-kinézegetek:
Már nem látok madárkát,
Már nem látok családot.
Üres lett az utca.
Látom ugyan a szép tájat,
De van, miért a szívem fájhat.
Kérem vissza a múltat újra!
Legyen újra tele az utca!
Amikor újra kinézek az ablakon, elvarázsol a táj.
Igen. Most elfelejtek mindent, ami fáj.
Újra látom az embereket az utcán.
Megint van élet nálunk, Sáskán.
Ilyenkor elfelejtek mindent, ami fáj.
Kinézek, s látom, hogy mindenki boldog,
Valahogy megnyugtat ez a dolog.
Látom a vígan csipogó madarakat a fán,
A vígan sétáló embereket az utcán.
A bicikliző gyerekeket,
Az utánuk siető szülőket.
Telnek a napok, ki-kinézegetek:
Már nem látok madárkát,
Már nem látok családot.
Üres lett az utca.
Látom ugyan a szép tájat,
De van, miért a szívem fájhat.
Kérem vissza a múltat újra!
Legyen újra tele az utca!
Amikor újra kinézek az ablakon, elvarázsol a táj.
Igen. Most elfelejtek mindent, ami fáj.
Újra látom az embereket az utcán.
Megint van élet nálunk, Sáskán.
