Nyári Lajos
15 éves 

Hazafelé ballag
az ifjú nő.
Kitépte kezéből
a szél az esernyőt.

Ruhájából kimosta
a színt az eső maga.
Feketén kopog a csizma
éles hangja.

Munkából indult
nyirkos kis útjára.
Tudja, hogy hamarosan
meleg otthon várja.

Fénylő – sötét haját
dobálja a szél.
Megtörten, remegve
többet nem remél.

Unottan rúgja a
kavicsot a sárba.
Néha meg – meghajol
a fűzfáknak az ága.

A tűzpiros rúzs
szép száján fáradt.
Megint megfullad
egy kis kavics a sárban.

Gyémántfényű vízben
megfürdik az utca.
Elmosódva fekszik,
lustán ásítozva.

Csak lépeget lassan,
fárad már a láb.
Szüntelenül, unottan
a cipő kopog tovább.

Mennie kell mindig,
távoli a cél.
Megtörten e szerelemről
többet nem remél.

2021.február 11.

Taba Szabina
17 éves

Hív az erdő, csalogat ő mindenkit,
Csendet és nyugalmat szeretne adni.
Ott kint sokáig el lehet maradni,
De jó volna, madárként csiripelni!

Olyan jó néha a szabadban lenni,
Kicsit a tankönyveket félre rakni,
Állatok fák rendülését hallgatni,
Nem agyalni, gondtalanul létezni.

Az erdő és természet mind oly csodás,
Hát tegyél róla, hogy így is maradjon,
Ne szemetelj, és ne rontsd el pompáját.

Ha ezt az egyet te is megfogadod,
Hívni fog ám még az erdő sokáig,
Élvezd hát az életedet szabadon.

Dudás Olivér
7 éves

Egedi Lilla
16 éves

Csalódott könnycsepp mutatja,
Szomorú sorsom.
Végtelen boldogságom,
Úszott el a mólón.
Mely öröm tőlem származott,
Általad a végítélet
Fojtogatta sebezet sorsom.
S köszöntötte ő néki a végtelenbe,
Nyúló sötét kárhozatott.
Boldog gyermekkorom,
Serdülő tini korom
S becstelen felnőtt korom,
Romokban vert sátrat.
Hol egy törött szárnyú kis madár,
Kétségbe esetten leste
Mivé is lett otthonom,
Hazám s országom.
Becsvágyó karmok tépték szét,
Vágyakozó álmaim.
S szakították szét végtelen szivárványom,
S fülig érő vidámságom.

Vecsernyés Áron
14 éves

Fehér László Péter
14 éves

Rába partján fűzfa nyílik,

Ágai a vizet érik.

Vesszői rügyeznek már,

Mellette sok turista áll.

Rába vize csak úgy csobog,

A kis kacsa is arra totyog,

Fejét dugta a víz alá,

A hínárt el is fogyasztaná.

Rába vizében sok a hal,

A horgász is arra nyaral.

Fog sok halat a botjával,

Azt ünnepli nagy tortával.

Rába vizén sok a kenus,

Evezővel hajtják maguk.

A kis vidra odapillant,

Nagyon gyorsan el is illant.

Rába fölött egy nagy híd van.

Sok kis kocsi arra suhan.

Motor is van nem is kevés,

Csak úgy mennek a Balaton felé.

Rába mellett van egy csárda,

Ottan esznek egyfolytában.

Megállnak ott nem is egyen,

Esznek egy jót, aztán mennek.

Ez olyan jó

De mi lesz 100 év múlva olvasó?

Ha így haladunk

Nem sokra jutunk

Nem lesz minek virágoznia

Nem lesz kinek a vízben úszkálnia

Nem lesz kacsa

És az  sem amit fogyasztana

Szerintem ez nem olyan biztató

Ez már inkább borzasztó

Gondolj bele

Hol leszel te?

Egy darab műanyag

Ami sokáig megmarad

Az a földnek

Mínusz 1000 pillanat

Egy út a Balatonra

Sok hal vesztét okozhatja

Utazz inkább tömegközlekedéssel

Hogy több hal ússza meg ép bőrrel

Hasznosíts újra

Hogy a kis kacsa is tovább bírja

Ne használj sok műanyagot

Alkalmaz újrahasznosítható dolgot!

Ha ezt valahogy megcsináljuk

A világ végét elhalaszthatjuk

Figyeljünk oda

Segít majd Yoda

Nagy Borbála Csenge
11 éves

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy föld,
Mi is jellemezné ezt a világot, hát a köd.
Szerinted mi ilyennek álmodtuk?
Nem? Hát akkor változtassunk!

Álmodtam egy otthont, ahol minden zöld.
Gondoltad volna? Ez a Föld.
Vajon hány otthon rejtőzik még a galaxisban?
Szerintem 1 milliárd aligha.

Vannak szívek, vannak kezek.
Akik néha rosszul cselekednek.
De, sok azon van,
Hogy megvédje ami az övé.

Ez a föld, pedig mindenkié!
Az enyém, a tiéd, az övé.
Láttam egy világot, amiben minden mosolyog.
De semmi sem somolyog.

A lágy szárú virágok,
Oly kecsesen ringatóznak most.
Szirmukon átsüt a nagyhatalmú,
Gyengéd, védelmező karú
Nap.

Egy Nap, ami az egész napodat beragyogja.
Senki sem kívánhatna ennél nagyobbat.
Én pedig kívántam.
Hogy minden legyen ártatlan.

Legyen ez egy olyan világ ahol minden zöld.
Bizony, ez legyen a nagy becses föld.

Lőrincz Liza
11 éves

Szabó Lili
12 éves 

Mint az árnyékban megmaradt hó, amely

nem olvadt el teljesen…

A szívemben tovább élnek ezek az érzések.

Áruld el, milyen szavakkal kellene véget vetnem e szerelemnek?

Többé nem köszön rád a holnap, csupán az örök bolyongás vár.

Velem együtt, ki képtelen volt elbúcsúzni, csak állt ott mozdulatlanul.

Mint egy megtörhetetlen varázslat, vagy valamilyen átok…

Milyen jövőt kellene keresnem e világban?

Hideg könnyeim, mintha a fagyos égből hullanának alá…

Még oly melegnek érződnek, ahogy lassan folynak arcomon.

Elveszítelek téged, aki mindig mellettem voltál…

A történetem csak erről szól.

Akkor is, ha a jelenléted megszűnik…

Ha a körvonalaid elhalványulnak…

Attól még örökké bennem élsz tovább!

Nem tudtam elbúcsúzni, de tovább folytatom az utamat.

Örökké velem leszel!