Povázai Léna
12 éves

Álmomban egy világban élek, ahol
átvette az uralmat a mosoly.
Itt az orrszarvú balettra jár,
s a kutya meg a macska a legjobb barát.
Répát rágcsál a nyúl és a róka,
s lovagolni megy a fóka.
A lajhár minden nap futni jár,
A tigris tutajjal szeli át a Dunát.
Az oroszlán gyakran hipp-hoppozik,
az elefánt tűsarkúban mutatkozik.
A sas néha-néha úszni jár
és kagylókat gyűjt a pelikán.
A teknősnek mindig sprintelni van kedve,
a cinege barátja a lepke.
Paprikát szed a bagoly minden vasárnap,
az egerek pedig futnak utána.
Itt a víz énekel,
a kőszikla a válaszodra felel.
De ami a legjobb ebben a helyben,
hogy lábát nem tette még ide az ember!

Lennél-e

Ha én lennék a toll, lennél-e a tinta,
Ha én lennék a játékra vágyó gyermek, lennél-e a hinta,
Ha én lennék a kutya, lennél-e a gazdám,
Ha elhagyna az erő, lennél-e az energiám.
Ha én az ég lennék, lennél-e a csillag,
És ha gyertya volnék, lennél-e az illat.
Ha könyv lennék, lennél-e a történet,
Ha én lennék a muzsikus, meghallgatnád-e a zenémet?
Ha én lennék Jin, lennél-e Jang,
Hogy kiegészíthessük egymást, bármi is van.

Mindenkinek megfelelni
Nehéz ez a dolog,
Mikor az álarcom mosolyog,
de csak mosolygok tovább,
hogy ne érezz hiányt.
Nehéz ez a dolog,
hogy bennem a fájdalom sompolyog,
de nem mondom neked,
nehogy felidegesítselek.
Nehéz ez a dolog,
hogy titkaimnak foglya vagyok,
de nem osztom meg veled,
hogy ne érjen semmi teher.

Nehéz ez a dolog,
hogy lelkem csakis morog,
de inkább hallgatok,
hogy tovább mosolyogj.

Budapest, 2021. május 29.