Miklós Mátyás
10 éves

Reggel fölébredek a madarak zajára

és rágondolok az iskolára...

Aztán tovább hallgatom a madarakat,

nem értem;hogy-hogy nem alszanak?

 
Aztán megint jön az iskola gondolata,

rágondolok hogy mit fogok csinálni ma.

Igen de kizökkent a gondolatból egy madár hangja

olyan szép, de olyan hangya.

 
Alig lehet hallani ,

csak az halja meg ki igazi.

 
Kinézek az ablakon; ez a rigó

olyan szép és olyan jó

hallgatni

jó lett volna fontolgatni

ki

de kinézek az ablakon

és hogy ki az, tudom

fekete mint a szén

hát nem olyan mind én! 

NE PAZAROLJUNK

Ki az a kocka? - mondja a lapocka.

Ki az, aki meg akar enni bennünket, finom húsunkat, levünket?

Mondja a hús, mert nagyon bús.

Kifognak lyukasztani - mondja az ér.

Kifogok folyni- mondja a vér.
 

Ki az hát, aki kinyitja életünk kapuját

és tovább enged bennünket?

Szól a kolbász és a szalonna

-mindjárt jön a vacsora.

Mi nem megyünk, nem kockáztatjuk életünk!

És a kolbász el kezdte mondani,

mit tervelt ki

és a szalonna helyeselt, mert a kolbász mondta neki.

Megvan a terv, gyertek velünk, a tányéron mindig arrébb megyünk,

és ha mi vagyunk az utolsók mi megyünk kárba, azaz a kukába.

Mit szóltok a tervhez? Egész éjjel gondolkodtam ezen!

-Jó!

Koma! Kezdődött a lakoma.

Bizony, csak a tervnek nem sikerült egy része

és ezért megkérdezték, hogy a kolbászban van ész-e?

Mert nem dobták ki a kukába,

inkább betették az éléskamrába.

Vissza a helyükre, vissza ahol voltak, ahol félelemtől jajdostak.

Most az emberek okosak voltak, nem pazaroltak.

Továbra sem pazaroljunk, mert meggyűlik vele a bajunk!