László- Sellár Maja
13 éves

Egyszer régen hajdanán
Így mesélt a nagymamám.
Ráncos kezét mutatva,
mintha könyvet olvasna.

Látod azt a nagy határt?
Ahol a gép már alig szánt.
Bezzeg a mi időnkben,
kapanyél volt a kézben.

Délidőben fa alatt,
néztük az állatokat.
Volt még akkor ürge, fürj
ahol most a szemét gyűl.

Itt a föld csak egy darab,
mely jelkép országunknak.
Unokám csak rajtad áll,
mikor virul a határ.

Ültessétek a fákat,
madaraknak szállásnak.
Virág lepje gyom helyett,
Úgy lesz szép életetek.