Csernus Edit
12 éves

Meghallja egy ember azt a szót, hogy: tanya
Öreg viskót képzel, maga elé nyomban.
Felfigyel egy másik is erre a szóra,
Pottyantós wc jut az eszébe róla.

Ha a tanya helyett mondanánk: nagy család,
Rosszcsont kölyköket látna a sokaság
Kik mindjárt kirugják a háznak oldalát,
S elevenségükben egymás haját huzzák.

Nem egyszer kaptunk már hasonló kedveset,
Ha nem is hangosan, fog között sziszegve.
Ha nem is kimondva, nézéssel jelezve,
Ha nem is nézéssel, gondolatba rejtve.

Egyik fülemen be, a másikon meg ki,
Nem is szoktam erre kicsit sem figyelni.
Nagyon büszke vagyok az összes tesómra,
Janira, Petire, Illésre, Zsófira.

Szerintem nem vagyunk olyan sokan mint a
Csillagok az égen vagy hangyák a bolyban.
De néhány embernek az öt is rengeteg,
Én meg kérem Istent: Adjon még gyermeket!

No szüleimről is beszélek egy kicsit,
Apukám az eszes, anyukám meg szép mindig.
Apa mindig vicces, anyukám diplomás,
Nagyon szerelemesek ez a lényeg nem más.

Tereljük a témát most már a tanyákra,
Éljük az életünk egy szép, nagy tanyánban.
Hatalmas nagy kertünk, tele nárciszokkal,
Különbféle fákkal, bájos játszintokkal.

Udvarunk közepén egy sudár fenyő áll,
Kiterjeszti karját, s mosolyogva néz ránk.
Igazából nem is, csak mi látjuk ezt így
Mert ősidők óta van ez a fenyő itt.

Lehet, hogy száz éves, lehet, hogy idősebb,
Lehet hogy csak ötven, lehet az, hogy mégsem.
Na mindegy. A lényeg: hozzánk nőtt már régen.
Elsőnek én másztam, másodjára Péter.

Állatunk is van ám, nem is egy hanem több.
Tyúkunk van tizenöt, csibéből ötvenöt.
Birka is lesz nálunk, mindjárt, nemsokára
Meg talán sertés is, de nem bizonyára.

Állatokon kívül van még zöldség, gyümölcs,
Málna, eper,szilva, bodza,meggy meg szőlő.
A zöldségeket is mindjárt elsorolom:
Paradi, paprika, cukkini és spenót.

Úgy érzem, hogy itt van a versemnek vége,
De előtte szépen bocsánatot kérek.
Mondom mindenkinek mit régi mondás tart,
Akinek nem inge ne vegye magára.