Károlyi Anna Dorka
11 éves

Megszülettünk kéretlenül a békés világba,
ma mégis úgy érezzük minden hiába.
Mi kezdetben csupán távoli híradás volt,
a komor valóság most rácáfolt.
Két évvel ezelőtt felbolydult az élet,
akkor éreztem először hogy félek.
Ismeretlen vírus mi feldúlta napjainkat,
el kellett hagynunk pajtásainkat,a tanáraikat,az iskolánkat 
és egyre több család borult gyászba.

Anyát a kórházba mind többet hívták
és ahogy fáradt,úgy lett egyre némább.
A maszktól csúnyán  sebes lett az arca,
láttam rajta:kemény az ő harca.
Apa közben elveszített minden munkát,
benne is az aggodalom mind jobban munkált.
Testvéreimmel itthon összekapaszkodtunk,
segítettünk egymásnak amennyit csak tudtunk.
Nehéz volt,de tudtuk anyának mi a hivatása,
gondoskodására most nagyobb szüksége volt másnak.

Míg egyik nap lázasan rogyott az ágyba,
pedig vigyázott magára,úgy tűnt mindhiába.
Utolérte őt is a járványos betegség.
próbált minket óvni,ám nem volt menekvés.
Túljutott a családunk rajta szerencsésen,
azóta az édesanyám az én példaképem.

Műanyag világ

Műanyag világ amiben én élek,
plasztik burkolat:kemény,hideg,fényes.
A józan észt felülírja a kényelem,
az élővilágnak,Földnek nincsen már kegyelem.
A reklám arcodba üvölt:Egyél!Vegyél!Fogyassz!
Eldönthetetlen mi is az igaz. 
Manipulált képek,átvert emberek,
álszent világban felnövő gyermekek.
Én még kicsi vagyok és hiszek a jóban,az emberi érzésekben és az igaz szóban.
Mikor megkérdezik ha nagy leszek,mi akarok lenni,
kinevetnek ha mondom,majd én merek nagyot tenni!
Lehet amit csinálok csak cseppben a tenger,
de nem leszek olyan aki kiállni nem mer.
A betegekért,gyengékért,a bántalmazás ellen,
az emberség lesz kezemben a fegyver!