Bánhidai Jázmin
16 éves

Egymásba szerettünk a világ alkonyán,
Megláttuk a szépet, hol sokak szerint minden romban áll.
A szörnyű éjszakában te vagy nekem a fény,
Soha többé nem hagy el a remény.

Talán most úgy tűnik, minden elveszett.
Az életek, mint összetört üvegek a földön fekszenek,
De darabokban is gyönyörű a világ,
Milliónyi csillogó üveg a sötétségen át.

Szorítom a kezed, minden elcsendesül,
Érzem, én se vagyok már olyan egyedül.
Örökre itt leszel nekem, és neked itt leszek én,
Most már látom, szeretet nélkül az egész világmindenség semmit sem ér.