Kersák Viktória
16 éves
Tudod, mikor jöttem rá, hogy tényleg szeretlek?
Mikor a két gyönyörű szemednek
Tükrében magamat láttam mosolyogva,
És többé nem ültem otthon azon aggódva,
Hogy nyolcvan macskával élek majd egyedül
Egy öregasszonyszagú, szemtelenül
Kicsi városi panelban,
Ahol a környéken csak Lidl van.
De már akkor is tudtam, mikor
Az arcodon elterült az a bizonyos vigyor,
Mintha egy jóllakott óvodást láttam
Volna, és vártam
A szokásos "kilenc utáni film" folytatását, mert
Aztán az mindig átment
Valami teljesen másba,
De ezt a titkot inkább nem bízom másra.
Kétségkívül beléd estem, de nem bánom,
Mert mindig is az volt az álmom
Hogy egy olyan fiúval vagyok
Együtt, aki segít fizikázni, meg ha jönnek a fagyok
Felmelegít engem,
Az elvileg téli kabáttal szemben,
Ami jó drága volt, de igazából
Nem volt más, szinte csak egy vékony fátyol.
Éjszakánként hiányzol mellőlem,
Éjszakánként hiányzol mellőlem,
Annyira remélem, hogy ez a dolog soha nem tűnik el belőlem,
Ez a romcsifilmes nyálas
"Biztos hogy nem vagyok százas"
Érzés, amitől teljesen megbolondulok,
És folyton elbambulok
Nap közben, mikor figyelni kellene
Különben nem leszek a tantárgyak mestere.
Elhagyok majd minden holmit,
Elhagyok majd minden holmit,
Bár ez teljesen mindegy ha van kit
Szeretni a tizennegyedik februári napon,
Akár együtt vakon-
Vacsorázunk, (mert van ilyen),
Akár máshol csapatjuk a cityben,
A lényeg hogy együtt legyünk
Bárhol, az onnantól a mi helyünk.