Rózsa Liliána
15 éves

Kopár, szürke hétköznapok, már teljesen egyformák a mindennapok. Reményvesztett, az vagyok én a saját képzeletem tömkelegén. 
Hiszem hogy ott bárki lehetek, 
problémáim elől jó messzire mehetek. 

Lehetek tündér, ki minden problémát a helyére varázsol. Képzeletem mélyén lehetek én akárhol. Az Óperenciás tengeren túl, egy másik vidéken, minden jónak hitében.

Képzeletem mélyén, hol senki nem lát, csak egy lány vagyok, hol nem én vagyok minden bajotok, egy messzi-messzi vidéken, egy nagy tölgyfa tövében, a szeretett család körében. Ott csak egy lány vagyok, a csend és szeretet ölében.

De itt a szürke hétköznapok közt, hol senkire sem számíthatok, minden lépésem után  egyre jobban elfáradok. Itt nincs csend, s nyugalom csak üresség, itt az ellenségem nem más mint az emberség.