Pócza Dávid 
11 éves

A múltkor egy álmomban
háromezerben jártam.
Meg is döbbentem nagyon
a látottakon.

Az utakon autók
lebegtek, mint az UFO-k.
Nem füstöltek, nem zúgtak,
csendben suhantak.

Az emberek maszk nélkül,
életük csak úgy szépül!
Mindenütt sok nevetés,
a nép szerencsés.

Az álom átrepített
tenger és erdő felett.
Mindenhol pezsgés, zsongás,
nagy sürgés-forgás.

Hajnalban felébredtem,
boldogan körülnéztem.
Anyának elmeséltem
e történetem.

A földre mi vigyázunk,
vegyszerrel csínján bánunk.
Szemetet válogatva
gyűjtünk kukába.

Apa komposztál,
őrzi nekünk a kertet.
Mi pedig óvjuk, védjük
a növényzetet.

Istenem, most ígérem:
a Földet megkísérlem
nem megszomorítani,

          hanem

BOLDOGGÁ TENNI!