Versverseny

Versverseny

Cím nélkül

2021. június 01. - Kultúrpart

Kohi Jasmine
12 éves

A környezetre figyelni kell
Csak úgy , mint a fákra
Ha nem óvod meg könnyen lehet,
Hogy majd köddé válna

Piros a szív , mint a pipacs
Meg akar majd nőni ,
Letépheted ,de úgy nem jó
Nem fog többé élni

A fenyő smaragd ,mert örökzöld
Ezért oly szép ,télen
Nyáron is az , télen is az
Ne bántsd kérlek , védd meg !

Ne szemetelj ,mert az rossz ám
Használd inkább a kukát
Otthonodba se dobod el ,
A cukorkád papírját

Sárga-fekete méhecske,
Elkészíti mézedet,
Ha nem bántod Ő sem fog
Nyáron ,zümmögve láthatod

Szép és színes vászontáska,
Tiéd lehet ,vidd el már ma
Sokáig is veled lehet ,
Színnel tölti életedet

Ha elmész otthonról
Kapcsold le a villanyt,
Úgyse használja senki ,
Ha te nem vagy

Fosmosáskor zárd el a csapot
Ne folyjék a víz olyan nagyot
Sokan örülnének annak a víznek ,
Ami akkor elfoly a lefolyón éppen

Kimondatlan lényegek

Bognár Emma
14 éves

Kiképzetlen lovagok százezrei tolongnak’ sikerért,
Ő meg és ifjú kamaszok sokasága sírva dobja el, amit eddig elért.
Ezek vagyunk mi, tudatlanok a nagy világegyetemben,
És csak a médiában valósítjuk meg személyünket, ha valaki segítene, eltaszítjuk csendben.

Boldogságra kelljünk idegenek vigaszán
vagy megújítva, csüngjünk “százezrek ajakán”.
Ezt várja el tőlünk minden és mindenki, más szóval az élet
Nem engedik már, hogy tízes éveinkben behúzzuk a féket.

Tehát eme két vélemény ütközik egymással,
Csak a középpontot tudjuk összekötni, talán cérnával.
Vagy nem is! Felszólalhatunk, érvelhetünk ellene, mert kellene
A világ összes gondolatának van egy élő embere.

Amit

Ludman Leila
9 éves

Amit én érzek, nem érezheti más
amit én látok nem láthatja más
amit én tudok nem tudhatja más
amit én csinálok nem csinálhatja más.

Sokszor

Sokszor mondtam,
pedig ő is mondta,
annyi a lényeg
hogy sokszor mondtam

Hogy szeretlek!
Te is szeretsz?
Ha te is kitartasz
Én is.

Mert a szívünk,
egymáshoz kötődik.
A karunk egymáshoz,
fűződik.

Mikor?

Mikor jössz már végre?
Te vagy a szívem legnagyobb éke!
Azt hittem már rég vége.
Pedig azt mondtad régen
Hogy szeretsz engem!
De mégsem!

Menj!

Menj, menj utadra,
Fuss innen mulatva,

Hidd el már nem kellesz!

Menj! Hát mire vársz?
Kire vársz?
hát rám!!

Figyelj szeretlek
de hidd el nem kellesz!

Eső

Esik eső, hullik szívem,
Mondd meg minek!
Csak játszol velem!
Tetszel nekem!

Szeretnék veled
Együtt menni
Nem tudlak csak úgy
Megvenni.

Sport

Azt mondják már nem bírom,
8 hónap alatt belefáradtam.
de ez csak a látszat
Küzdeni fogok amíg élek,
nem adom fel, nem félek!

Valahol

Valahol süt a nap
Valahol esik az eső

De nálunk mindent beborít a felhő!

Valahol, valaki nagyon fáradt
Valahol, valaki bánatos
De én szerelmes vagyok!

Szabadon

Szabadon szárnyalok szabad ég fölött
Szeretem szívemben élő lelket
Nekem kellettek!
A mellettem repülő szemek.

Szerelem

Szerelem, érzések, ez kell nekem,
szeretetet nyújtok neked.
Te is nekem, érzem
melletted nem félek!

Környezetvédelem

Abajkovics Dóra
16 éves

Ez a Föld a mi felelősségünk,
Ha nem változtatunk, akkor végünk.

A kulcs a takarékosság,
Hisz ez igazán csak kis apróság.
Pazarolni nem jó,
Hisz így is sok a tennivaló.
Most kell cselekedni,
Próbáljunk meg minél kevesebb szemetet termelni.

Papírt ne dobj ki egyszeriben,
Ugyanis még sok lehetőség lapul ebben.
Autó helyett közlekedj gyalog,
Akkor a természet rádragyog.
Ha a ruháidat kinőtted,
Akkor add annak, kinek jól jöhet.
Zöldséget, gyümölcsöt te is termelhetsz,
Ezek után te is büszkén hátradőlhetsz.

Használjunk megújuló energiaforrásokat,
Ez hozhat változásokat.
Tudom, ez nagy költségekkel jár,
Ellenben megtérül a befektetett ár.

Klímaváltozás ellen küzdeni kell,
Ökoszisztémánk nem pusztulhat el.
Racionálisan lássuk át a dolgokat,
Nyugodtan keressük az okokat.
E problémákat megoldhatjuk,
Zavargásokat eloszlathatjuk.
Energiatermelésünket csökkentsük le,
Takarékossággal tekintsünk előre.
Változást együtt hozhatunk,
És így lesz jobb a holnapunk.
Diákoknak ilyen példákat mutassunk,
Enélkül a harcban egyedül haladunk.
Látomásunk legyen egy jobb jövőről,
Ezáltal a sikerünkről.
Most kell cselekedni,

A problémát minél többször emlegetni.
Nem lesz több próbálkozásunk,
Jobb, ha most nekilátunk.

Ébredj, Föld!

Juhász Hanna
16 éves

Hová tűnt az a szédítő mosolyod?
Rád pillantva látom, már szemed sem mosolyog.

Milyen is a színe? Kék... esetleg zöld?
Lángokban állsz most, felrobbansz, te Föld.

S csak hagynak égni. Te sem teszel semmit,
Nem unod még játszani a “lenni vagy nem lenni”-t?

Hát még nem elég? Nem lesz ennek vége?
Mikor állsz már ki magadért végre?

Lassan már egészen elborít a szemét,
Ezt érdemled attól, kinek fogtad a kezét?

Miért is hagyod, hogy ezt tegyék veled?
Miért adsz meg mindent, de mások semmit neked?

Miért teszed ezt magaddal, Föld?
Hiszed rád az ember szinte semmit sem költ.

Ébredj fel végre, rázd meg magad,
Adj tükröt az embernek, ha az még tagad.

Mutasd meg nekik, milyen szép a világ,
S viseleted legyen inkább sok szép színes virág.

Az egészség

Hartmann Dominik
7 éves

Senkinek sem könnyű sorsa,
Embernek nehéz a dolga.
Nem könnyű a járvány miatt,
Mindenki nagyon elriad.

Elég a sok búból, bajból!
Inkább legyen Mindenki jól!
Tűnjön el a sok-sok átok,
Tegyük szebbé a világot!

Az ember
Nyugodt legyen és békében éljen,
Kellemes életet éldegéljen!

Bicikli legyen autó helyett,
Ne szennyezd a környezetet!
Ne pusztítsd el a természetet,
Mert nem lesz élhető életed.

Növényekből több legyen,
A természet itt van velem.
Friss levegőn mozogj sokat,
Az egészséged fontosabb!

Az ember
Nyugodt legyen és békében éljen,
Kellemes életet éldegéljen!

Süllyednek az emberek

Lehoczky Tamara
15 éves

Süllyednek az emberek.
Mindenki fejét én tartom meg.
Az arcukat hullámok nyalják,
Csípi őket a só,
De nem húzza őket magával...
Míg.
Amíg.
Amíg teszek róla, hogy ne tegye.

Süllyednek az emberek.
Mindenki fejét én tartom a víz fölött.
Az én hangomon nem látni, ha recsegek,
Az övéken érzem, hogy süllyednek.
Olyanok ők nekem,
Mint sok-sok kincseshajó,
Mind tele könyvekkel.
Annyira értékesek,
Annyira szeretem,
De annyira nehéz az, ami bennük van.

Süllyednek az emberek.
Egy szigeten állok,
Állok a mélységben fekvés helyett.
Nézem őket,
De nincs, aki visszainteget.
Mindenki fejét én tartom a víz fölött.
Van, aki már lebukna,
Csak hagyjam már –

Hívja a mély, meg a szabadság...
Nem hagyom nekik.
Gyűlölnek érte, de én nem hagyom.
Süllyednek az emberek,
Hiába tépik ki,
Én fogom a kezüket,
Tartom a fejüket, és azért sem hagyom.
Kapkodják a levegőt,
Majd el is köpik mindjárt.
A fulladás még nem kell,
De az oxigén sem kell már.

Süllyednek az emberek.
Nem hagyták őket csakúgy úszni.
Nem hagyták őket,
És most ők sem hagyják magukat
Levegőhöz jutni.

Fogom a kezüket.
Tartom a fejüket.
Szinte már lebegek.
Nem hagyom, hogy elsüllyedjenek.

süti beállítások módosítása